Őszintén a szkizofréniáról

Dr. Németh Attila, pszichiáter, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet főorvosa elmondta, ez egy olyan hosszú lefolyású pszichiátriai betegség, aminek a fő tünete a realitás megítélésének a zavara. Az érintettek másképp látják a valóságot, másképp hatnak rájuk a külvilág ingerei, így máshogy is reagálnak rájuk, mint az átlag emberek. Ezzel együtt járhatnak kóros gondolatok, téveszmék, üldöztetéses vagy nagyzási gondolatok, de előfordulhatnak vallásos és szexuális tartalmú téveszmék is. Habár ezek sosem valóságosak, az illetőt nem lehet erről meggyőzni, hiszen a hanghallások, látomások, érzékcsalódások megváltoztatják a valósághoz való viszonyukat.

A betegség megjelenése változatos lehet, épülhet lassan is, de hirtelen is kialakulhat. Előjel lehet a zárkózottság, szótlanság, elvonulás, vagy éppen a magában beszélés. Kívülről az elfordulás a valóságtól egy ideig csak furcsa viselkedésnek tűnhet, de amikor már téveszmék is megnyilvánulnak, általában ekkor realizálja a környezet, hogy baj van, és ekkor kerülnek pszichiáterhez a betegek.

Előfordulhat viszont az is, hogy az érintettben hirtelen érkezik parancs hallucináció, hanghallás, ami miatt pánikszerű menekülésbe kezdhet, esetleg szóban vagy fizikálisan a környezetével szemben ellenségessé válik, de a pszichiáter szerint inkább az a jellemző, hogy úgy érzik, őket akarja valaki megtámadni - ez a titkosrendőrségtől kezdve bármi lehet.

Németh Attila elmondta, mivel a beteg sem érzi jól magát, sokszor kíséri szorongás és alvászavar a tüneteit, így könnyen elfogadják, ha akár gyógyszerekkel, akár kórházi kezeléssel csökkenteni tudják a tüneteiket. A kezelések helyre tudják tenni a hallucinációkat, a téveszmék is elhalványulnak, de ez egy jó pár hétig tartó folyamat. Így lehet a páciensekkel elfogadtatni a kezelést, és ha ettől érzik, hogy jobban lesznek, kevesebb gond lesz az együttműködéssel.

A tüneti kezelés mellet fontos a pszicho-szociális beavatkozás is, hogy a beteg mielőbb vissza tudjon térni a hétköznapi életbe, és elfogadja akár a család, akár a szélesebb környezet.

A pszichiátriai betegségekhez, és leginkább a szkizofréniához a leggyakrabban kapcsolt sztereotípiák, hogy az illető őrült, képzeleg, veszélyes lehet másokra. A szakorvos elmondta általában fizikális agresszió nincs, verbális viszont előfordulhat. Pszichózis alatt, ha nem kezelt betegről van szó, aki esetleg drogot vagy alkoholt fogyasztott, ilyesmi előfordulhat, a kockázat magasabb, de hozzátette, hogy ha kezelt betegről van szó, ez szinte soha nem fordul elő.

Ettől a hozzátartozók is tartanak, szinte mindig megjelenik bennük a félelem, ezért velük sokat kell erről beszélni, hogy ne tartsanak tőle, hanem támogassák és segítsék a terápia betartásában a beteget.

Németh Attila szerint az a probléma, hogy általában a terápiarezisztens betegek képe villan elő a közvéleményben, azokat viszont nem ismerik, akik teljesen visszatértek az életbe, szedik a gyógyszereket, és lehetnek bármelyik szakterület elismert emberi, oktathatnak, gyógyíthatnak, stb. Ők nem tűnnek fel a környezetnek, csak azok, akiknél rosszabb a prognózis, és egyelőre nem találták meg a megfelelő terápiát, amivel megfelelő eredményt tudnak elérni. Ugyan terápiarezisztensek mindig vannak, de pontosan így van ez a cukorbetegeknél, a magasvérnyomás betegeknél, depresszióval élőknél is.

Oravecz Dániel és Kulcsár Teodóra (Dóri) együtt írták meg a Mentőöv c. könyvüket, ami az első önsegítő kézikönyv Magyarországon.

Oravecz Dániel elmondása szerint ez egy hosszú folyamat volt. Őt 2003-ban diagnosztizálták szkizofréniával, és már akkor elkezdett jegyzeteket írogatni, egyfajta pszichoterápiás jelleggel. Pár éve felesége, Dóri szintén ihletet kapott, és ő mint hozzátartozó kezdett el írni arról, hogyan tudja segíteni a társát a betegségben.

A legnagyobb motivációjuk az volt, hogy ha egyetlen sorstárs élete élhetőbbé válik a könyv miatt, akkor már nem hiába vállalták fel a dolgot.

Dórinak nagyon nehéz volt, amikor az első közös epizódot megélték együtt, hiszen akkor még semmi tapasztalata nem volt a mentális betegségekkel kapcsolatban. Közben, fokozatosan tanulta ő is, mire hogyan reagáljon, mive tud Daninak a legjobban segíteni. Ahogy mondja, belülről fakadt egy mély, őszinte elfogadás és egy feltétel nélküli szeretet a párja iránt. Az átélt hullámvölgyekben nagy szükségük volt arra, hogy ők ketten egyfajta szimbiózisban működjenek, aminek a szeretet volt az alapja.

A pár a család és a szélesebb környezet támogatására is számíthatott, amiért nagyon hálásak mindketten. A betegség új kapcsolatokat is hozott, ahogy Dani mondja, kinyílt a világ a számukra. Hozzátette, a mai világban nem elfogadottak, és sokan félnek a mentális problémával élő emberektől, de az ismeretlentől félnek igazából. Azért éreznek feleségével felelősséget, hogy ezt átfordítsák, és megmutassák, hogy ők is tele vannak álmokkal, vágyakkal, célokkal. Szeretnek szeretni és szeretve létezni, és hasznos tagjainak lenni a társadalomnak.

Valami elindult ebbe az irányba, érzékelhető, ha előadnak, beszélgetnek akár sorstársakkal, akár laikusokkal, rengetegen vállalják a problémáikat, akár egészséges emberek is.

Ahogy Dani mondani szokta, ha hiszünk a kollektív tudat létezésében, akkor a mentális problémával élők a társadalom lelki értelemben vett teherhordói.

A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva hallgathatja meg.