Putyin, a macsó

A Wall Street Journal, az amerikai üzleti körök vezető napilapja jelentős fejleményként értékeli, hogy Németország immár hajlandó teljesen beszüntetni az orosz olaj vásárlását, és ezzel a tervezett uniós szankció egyik legjelentősebb eddigi ellenzője beáll a sorba. Az EU-intézmények mellé akkreditált német kormányzati képviselők ugyanakkor jelezték: ennek az a feltétele, hogy Berlin elég felkészülési időt kapjon az alternatív beszerzési forrásokról való gondoskodásra. A lap mindenesetre úgy látja, növekedett annak a valószínűsége, hogy a jövő héten az EU-országok megállapodhatnak az orosz olajembargó fokozatos elrendelésében.

A németek annak nyomán gondolták meg magukat, hogy sikerült megállapodniuk a lengyelekkel: a balti-tengeri Gdansk kikötőjéből a tankhajókon érkező olajat - ami helyettesítené a Barátság kőolajvezetéken eddig szállított orosz nyersanyagot - a lengyelek által működtetett csővezetéken el lehet majd juttatni a közeli németországi Schwedt olajfinomítójába.

Ez ugyan csak részben oldaná meg a problémát, mert a schewedti finomító történetesen az orosz állami kézben levő Rosznyefty vállalat tulajdona, és a Rosznyefty nem lenne érdekelt a nem orosz eredetű olaj feldolgozásában, ám ilyen konfliktus esetén Berlin német állami irányítás alá helyezhetné a finomítót, a stratégiai javak védelméről szóló jogszabályokra hivatkozva. Az orosz nyersolaj egyébként jelenleg a német olajfogyasztásnak csak 12 százalékát biztosítja, szemben azzal, hogy az ukrajnai háborút megelőzően ez még 35 százalék volt.

Az uniós embargó fokozatosságának az üteméről, valamint arról, hogy alkalmazzanak-e árplafont, illetve vámtarifákat, még tovább folynak az egyeztetések. A Wall Street Journal diplomaták tájékoztatására hivatkozva úgy fogalmaz, hogy néhány uniós tagállam - így Magyarország, Olaszország, Ausztria és Görögország - "továbbra is óvatos” az esetleges olajembargó gazdasági hatásait illetően. Magyarországgal kapcsolatban a cikk azt is megjegyzi: mivel olyan országról van szó, amelynek nincs tengeri kikötője, és kizárólag csővezetéken jut hozzá az olajhoz, "különösen összetett” feladat lesz az embargó érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtése.

A Wall Street Journal kitér arra: az amerikai pénzügyminiszter a múlt héten azt mondta: az orosz olaj vásárlásával szembeni teljes európai embargó felvinné a világpiaci olajárakat, és ártana a törékeny globális gazdaságnak, miközben nagyon csekély negatív hatással járna Oroszországra nézve, hiszen Moszkva a megmaradó exportpiacokon magasabb árbevétellel számolhatna. Janet Yellen ezért azt javasolta: Európa vásároljon csak továbbra is orosz olajat, de korlátozza Oroszország hozzáférését a befolyó vételárhoz. Arról már Európában is zajlik az eszmecsere, hogy úgynevezett gyűjtőszámlákra utalnák a pénzt. Az amerikai lap úgy tudja: a németek, bár a fokozatos kivezetés mögé most beálltak, továbbra is szkeptikusak az árplafon és a vámtarifák elrendelését, valamint a gyűjtőszámlák nyitását illetően.

Most pedig pillantsunk bele a Handelsblattba, amely a német vállalkozói körök első számú újságja, de a szűk értelemben vett üzleti kérdéseknél sokkal tágabb a horizontja. Bert Rürup, a Handelsblatt által fenntartott kutatóintézet elnöke, valamint Michael Brackmann, a lap újságírója közös cikkben tekinti át a nyugati demokráciák fenyegető porladását, a tekintélyuralmi rendszerek vonzerejének globális növekedését. A szerzők felhívják a figyelmet arra, hogy a Bertelsmann átalakulási index, amely kétévente készülő német mérleg az úgynevezett fejletlen, illetve küszöbállamok mozgásirányáról, arról, hogy a jogállami demokrácia felé vagy azzal éppen ellentétes irányba mozdulnak-e el, szóval ez az index legutóbb negatívba billent át: 70 autoriter rezsimmel szemben csupán 67 demokratikus legitimációval rendelkező országot tudott kimutatni. Szintén a zsarnokság felé mutató tendenciákat lát az amerikai Freedom House.

Sorra véve néhány autoriter berendezkedést, a Handelsblatt szerzői egyebek közt kifejtik, hogy Vlagyimir Putyin rendszerét kimondottan a macsó jellegű hatalomgyakorlás jellemzi - erősebben, mint a brazil Jaír Bolsonaróét vagy az előző amerikai elnök Donald Trumpét. Ez szerintük abban érhető tetten, hogy Putyin önmagát az elpuhulással, az önmarcangoló kétellyel, a gyökértelenséggel - vagyis a nyugati demokráciamodellt óhatatlanul kísérő álértékekkel - szembeni védőbástyának tekinti. Az autoriter krédó értelmében kormányozni felülről lefelé kialakított struktúrában lehet, és ez a gondolkodásmód megjelent Magyarországon, valamint Lengyelországban is, abban a két államban, amely ugyan EU-tag, de ahol már nem beszélhetünk független igazságszolgáltatásról - írja a német lap.

A szerzőpáros a demokrata gondolkodásúak szemszögéből aggasztónak tartja azt is, hogy Marine Le Pen 41 százalékot kapott a francia elnökválasztás második fordulójában, valamint hogy - tekintettel Joe Biden népszerűségének drámai zuhanására - egyáltalán nem kizárt Donald Trump visszatérése. Putyin tudja, hogy Trump nem tekintené őt kitaszított páriának a nemzetközi porondon - írja a Handelsblatt. Az Ukrajna ellen indított orosz háborúnál is nagyobb veszélyeket látna azonban abban, ha Trump esetleges második elnöksége idején Kína katonai támadást intézne a "szakadár provincia”, Tajvan ellen. Ez akár nukleáris ütésváltáshoz is vezethetne. Ez a forgatókönyv a Handelsblatt szerint szerencsére valószínűtlen, mert Hszi Csin-ping, bármennyire is nacionalista, inkább ésszerűen gondolkodó és cselekvő vezetőnek látszik.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.