Revans a Wembley-ben az EB-döntőben

A The White Stripes-tól hallják a Seven Nation Army-t, ami gyakorlatilag egész Futballeurópa himnuszává vált, Budapesttől Koppenhágáig, és a vasárnapi olasz angol döntőn is valószínűleg mind a két tábor énekelni fogja. Pedig a dal az olasz szurkolóké volt a 2006-os világbajnokságon, innen indult meg hódító körútjára a futballvilágon belül. Annak idejen egy kis Nápoly melletti csapat, a Juve Stabia szurkolói kezdtek el énekelni az amerikai rockbandának amugy 2003-as dalát. Szóval jön a döntő vasárnap, ennek az Európa-bajnokságnak az 51. mérkőzése, és két edző, akik valahol revansot akarnak venni a legendás Wembley stadionon. Mindkét történet elég régre nyúlik vissza, az olaszoké a régebbi. 1992-ben a Wembley-ben Roberto Mancini még a Sampdoria játékosa volt. A genovai csapattal Bajnokcsapatok Europa-kupája döntőt játszott a Barcelona ellen, a mérkőzés a hosszabbításban dőlt el a 112. percben Koeman szabadrúgásgóljával.

Azóta Mancini ki akart békülni a világ leghíresebb stadionjával, de nem tudott, még az osztrákok ellen 2-1 után is azt mondta: 3 győzelem kell még a revanshoz. Most már csak egy van hátra.

Az olasz stábon belül van még valaki, aki revansot venne a Wembley-n, ő is tagja volt annak a Sampdoriának, ő is játékosként, és ő Roberto Mancini egyik legjobb barátja: Gianluca Vialliról van szó. Mi magyar szurkolók is emlékezethetünk rá, egyrészt a Mancinivel annak idején közösen kivívott KEK-győzelemről, másrészt a Honvédnak lőtt góljairól, de mindenekelőtt arról, hogy zseniális játékos volt.

Aztán 2017-ben kiderült róla, hogy hasnyálmirigyrákkal küzd. A mindig vidám, életörömtől kicsattanó Vialli legyengült, olyan sovány lett, hogy – mint mondta – állandóan pulóvert kellett viselnie, mert nem akarta megijeszteni az embereket. De Mancini, a barát végig kitartott mellette. Amikor Vialli bejelentette hogy meggyógyult, egy ország lélegzett fel. Nem sokkal később Mancininek támadt egy ötlete: odahívta Viallit a válogatotthoz, delegációvezetőként, így újra együtt a régi zseniális pár. Mondhatni, a válogatott terápia Vialli szamara, motiválja őt is, meg a fiatal labdarúgókat is, a szakértelme pedig megkérdőjelezhetetlen. Az osztrákok elleni 1-0 után Vialli a tribünről rohant Mancini ölelő karjaiba, mint egykor játékoskorukban. A nézők ebből csak annyit láttak, hogy egy kopasz olasz ember zakóban fut oda Roberto Mancinihez. Szóval ők ketten megint együtt győzhetnek, megint együtt vehetnek revansot a Wembley-ért.

A másik nagy Wembley-visszavágás Gareth Southgate-é lehet. Az angolok edzője annak idején 1996-ban tagja volt a legendás brit tizenegynek amely az Európa-bajnokság elődöntőjében 1-1-re végzett Németországgal majd a tizenegyesrúgásoknál Southgate hibázott, és döntőbe juttatta Németországot.

Erről született az angolok futballhimnusza, az It’s Coming Home.

„Csődöt mondtam akkor” – mondja erről ma is az egykori válogatott védő – „több mint 20 évig cipeltem magammal ezt”. Southgate most hőssé vált Angliában, az egyik popegyüttes még dalt is írt róla. Szóval az egykori balszerencsés védő most itt áll, és 1966 után újra trófeát nyerhet Angliának, ami után minden bizonnyal lovaggá is ütnék.

Szóval vasárnap a sors valamelyik edzőnek visszaadhat valamit a régmúltból. De valószínűleg nem is ez a legfontosabb.

M. Dénes Tamás zenés sporthírei a 2021. július 9-i Reggeli gyorsban hangzottak el.