Trump gazdaságpolitikája a '60-as éveket, külpolitikája a 19. századot hozná vissza
22/01/2025 07:00
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Még Orbánnak is nyolc évébe telt 2010 után, hogy teljesen a saját ízlésére szabjon egy igencsak gyenge demokráciát, Trumpnak, akit többször már nem lehet megválasztani, nem lesz elég ideje, hogy valóban ártson a demokráciának – véli Stephan Bierling Amerikai-szakértő. Nemzetközi lapszemle.
2025. január 22.
Nemzetközi lapszemle/ Kárpáti János 2025.01.22.
05:55
00:00
Trumpnak nem lesz elég ideje, hogy érdemben ártson a demokráciának
Nem fog sikerülni Donald Trumpnak, hogy diktatúrává tegye az Egyesült Államokat – ezt emeli ki a mérsékelt baloldali szemléletű Frankfurter Rundschau abból a terjedelmes interjúból, amelyet Stephan Bierling neves Amerikai-szakértő politológussal, a regensburgi egyetem professzorával készített, körbejárva a most hivatalba lépett amerikai elnök személyiségét és politikai, valamint jogi lehetőségeit.
Bierling arra számít, hogy Trump második hivatali ciklusát az előzőnél is erősebben áthatja majd az a törekvése, hogy kiterjessze saját hatalmát. Ez a szakasz bizonyosan csak két évig fog tartani, mert 2027-ben esedékes az úgynevezett félidős választás, amikor újraválasztják a képviselőházat és a szenátus egyharmadát. Ha akkor a republikánusok elvesztik a képviselőházi többséget, akkor Trump lényegében béna kacsává válik, hiszen a második ciklusa után már nem választható újra. Addig azonban tovább fogja folytatni Amerika átalakítását. Csaknem az elmúlt száz évben – lényegében Franklin Roosevelt óta – nem volt még egy elnök, aki ennyi mindent változtatott volna az országon, hangoztatja a professzor.
Csakhogy az irány a visszalépés: a gazdaságpolitikát illetően az 1960-as éveket idézi fel, a szénbányászaton alapuló nagyiparral, külpolitikai értelemben pedig egyenesen a 19. századot hozza vissza. Az Egyesült Államok a 13 egykori gyarmat függetlenedése után jórészt földterületek megvásárlása révén bővült, vagyis Trump erre a tradícióra támaszkodik, amikor Grönlandról beszél. Ám az Egyesült Államok elveszítheti az őt körülvevő szövetséges országok hálózatát, ami pedig hatalmas előnye volt eddig Kínával és Oroszországgal szemben: se Pekingnek, se Moszkvának nincsenek ugyanis szövetségesei, csak alávetettjei.
Bierling szerint Trump alkatától idegen a demokrácia, személyiségszerkezete Putyin és Erdogan szintjén van, de nagy a különbség abban, hogy milyen politikai struktúrán belül ténykedik. És Amerika, minden gyengesége ellenére is egészen más, mint Oroszország vagy Kína, ahol csak Putyin, illetve Hszi akarata számít. Trumpnak figyelembe kell vennie a kongresszust, a föderalizmust, a közigazgatási apparátust, azt, hogy nem tehet meg bármit.
A regensburgi professzor megjegyzi: még Orbánnak is nyolc évébe telt a hatalomba történt 2010-es visszakerülése után, hogy teljesen a saját ízlésére szabjon egy igencsak gyenge demokráciát. Trumpnak nem lesz ideje arra, hogy az amerikai demokráciából diktatúrát faragjon. Torzíthatja, amit már most is tesz, de közelébe sem fog jutni annak, amit Erdogan vagy Orbán elért.
A német kancellárjelölt abban bízik, nem a szélsőjobb jut majd domináns szerephez a Trumppal való viszonyban
És még mindig Trump, de most abban az összefüggésben, hogy milyen reagálás várható Európától, illetve, hogy Európában kitől várható reagálás. Németországban, az EU legerősebb tagállamában februárban parlamenti választásokat tartanak, és a közvélemény-kutatások szerint leginkább a kereszténydemokraták esélyesek a győzelemre. Vezetőjük, Friedrich Merz, a lehetséges új kancellár ígéretet tett arra, hogy Németország élére fog állni a Trump-elnökséghez való közös európai hozzáállás kialakítását célzó erőfeszítéseknek – jelenti az EurActiv brüsszeli portál, hozzátéve: Merz elutasítja azt a gondolatot, hogy az Egyesült Államokkal való viszonyt illetően domináns szerepet kaphat az európai szélsőjobb.
Közös európai stratégiát kell megalkotni, és Németország kész vezető szerepet játszani ebben – idézi az EurActiv a Deutschlandfunk német közszolgálati rádiónak adott Merz-nyilatkozatot. A politikus hangsúlyozta, hogy Európa 450 milliós piacot jelent, és képes összefogni a közös érdekek mentén.
Mint a portál írja, Merz nem gondolja azt, hogy az Amerikával való viszonyt olyanok fogják uralni, mint az olasz Giorgia Meloni, illetve a magyar Orbán Viktor. Ez – tette hozzá – nem jelenti azt, hogy Donald Trump nem folytat majd érzékeny megbeszéléseket bárki mással, ha az Amerika érdekében áll.
Vučić egyensúlyozásának betehet, hogy a NIS energetikai vállalat szankciós célkeresztbe került
Végül felhívom a hallgatók figyelmét a Nemzetközi Politika és Társadalom – rövidített angol nevén IPS – című, szociáldemokrata szellemiségű, brüsszeli online magazinra, amely azt elemzi, hogy Aleksandar Vučić szerb államfőnek hamarosan színt kell vallania, nem sokáig folytathatja már az orosz és az amerikai kapcsolatok ápolása közötti egyensúlyozást, miután a washingtoni szankciós fenyegetés elérte az orosz résztulajdonban levő szerb olaj- és gázipari társaságot. Az elnök a tragikus kimenetelű, november elsejei újvidéki baleset által kiváltott, de aztán diákok által tovább szervezett, átfogóbb felelősségmegállapítást célzó, korrupcióellenes tüntetésekkel kénytelen szembenézni, és a jelek szerint külföldi támogatásra számít, hogy fenntarthassa legitimációját.
A Kreml támogatja az oroszellenes szankciókhoz nem csatlakozó Vučićot, akinek a szavazói többségükben oroszbarátok. Moszkvában még afölött is szemet hunynak, hogy Belgrád eközben közvetett módon 800 millió euró értékben hadfelszereléssel támogatta Ukrajnát, amivel megfelelt az Egyesült Államok elvárásainak is. A NIS energetikai vállalat az orosz résztulajdon miatt azonban szankciós célkeresztbe került. Ha viszont Vučić felszámolja az orosz energiához való szerb kötődést, akkor azt nem csupán a Moszkvához fűződő viszony sínylené meg, alighanem az oroszbarát szavazók is elpártolnának az elnöktől.
Kárpáti János lapszemléje a január 22-i Reggeli gyorsban hangzott el, meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva.
