Ukrajnai háború: börtönökből toboroznak harcosokat az oroszok

Kezdetben csak ellenőrizhetetlen hírek voltak, de most már a hozzátartozók is megerősítették: Luhanszkban (oroszosan Luganszkban) elesett három hivatalosan még mindig elítéltnek. lágerlakónak számító orosz férfi, két másik pedig kórházban van. Erről az orosz börtönöket talán legjobban ismerő emberi jogi aktivista, Olga Romanova számolt be egy külföldről sugárzott független YouTube-csatornán. Ő egyébként egy beszédes nevű szervezet, „A börtönben ülő Oroszország” alapítvány egyik vezetője. Az is jellemző, hogy hogyan jut hozzá az információkhoz.

„Az orosz börtön ugyan szigorú, de általában korrupt. És minden tilalom ellenére az elítélteknek van mobiltelefonjuk és lehetőségük a kapcsolatfelvételre a hozzátartozóikkal. Elég sok információt kapunk mindenhonnan. Kezdetben magam sem hittem el a hírt, hogy múlt hétvégén személyesen Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport főnöke repült helikopteren az egyik rjazanyi lágerbe rabokat toborozni Ukrajnába. De azóta ezt több megbízható forrás is megerősítette. Ami a luhanszki kórházban kezelt rabokat illeti, nekik – mint mindenkinek – csak az álneve, fedőneve ismert – a börtönökben egymás közt is általában ezt használják. Mi naivan azt hittük, hogy van valamilyen törvényes mechanizmus. Például mindenkit feltételesen szabadlábra helyeztek – és a Wagner zsoldoscsoport ragyogó lehetőséget biztosít, hogy munkát vállaljanak. De kiderült, hogy hivatalosan továbbra is büntetésüket töltik a lágerben, nincs semmilyen hivatalos papír, hogy őket háborúzni küldték, mint ahogy nincs semmilyen szerződésük sem” – mondja Romanova.

A jablonyevszkajai táborba utazott az egyik katonának toborzott rab anyja, és egy nehéz beszélgetést folytatott a táborparancsnokkal. Ő az, akinek a fia két másik társával együtt meghalt Ukrajnában. És ez az a tábor, ahonnan negyven elítéltet szállítottak július elején a rosztovi területre – mondjuk így: kiképzésre. Ott aztán elemi szinten felkészítették őket a hősi halálra. És azóta már néhány napja Luhanszkban vannak – így a börtönspecialista Romanova, aki érdekes részletekkel szolgál arról, hogyan lesz egy lágerlakóból hirtelen katona.

„Tudja, alapjában véve a toborzás önkéntes alapon megy. Ehhez az is hozzátartozik, hogy Putyin meglehetősen népszerű az orosz börtönökben. Az ottaniak őt sajátjuknak érzik. Számukra érthető nyelven beszél, olyan srác, mint a többiek a börtönben. Nemcsak a szavai, a szándékai is világosak. Ettől függetlenül, amikor még február végén az első toborzók azokba a speciális lágerekbe mentek, ahol az igazságügyi és erőszakszervek valamiért elítélt volt tagjai ülnek, ott mindenki nemet mondott nekik. Ezek egykori rohamrendőrök,, egyéb rendőrök, vámügyőrök, nyomozók, bírák, titkosszolgák, belügyi csapatok tagjai – ők szét tudják kergetni a békés tüntetőket, el tudják ítélni, akit kell, de nem hülyék, hogy harcoljanak. Aztán volt egy második hullám, amiről nem sokat tudunk, csak a végeredményt látjuk, hogy a csecsen csapatok soraiban sok valahogyan odakerült elítélt is harcol. Most a harmadik hullámban azonban már egészen nyílt a toborzás, nem is titkolják: az egyik rjazanyi láger 330 elítéltje közül háromszáz jelentkezett. De a kép vegyes. Néhány északi lágerben, úgy tudom, az ottani főnökség titokban és bölcsen azt tanácsolta a raboknak, hogy jobb, ha nem mennek. De persze van negatív példa is: a hírhedt szegezsi börtönben, ahol Hodorkovszkij is ült, ott azt, aki elutasította az ajánlatot, megzsarolták, magánzárkába zárták, mindenfélével fenyegették. De a lényeg: semmilyen jogi alapja nincs annak, hogy az elítélt rabok miért tartózkodnak most éppen Ukrajna területén – fegyverrel a kezükben – mondja Romanova. Az anyagi ösztönzés azért persze itt is működik. Aki a tűzvonalban van, annak havi 1,4 millió forintot is ígérnek.

Mindannyiuknak ugyanazt mondják: hogy amikor harcolnak, havi kétszázezer rubelt kapnak, vagy ők, vagy a hozzátartozóik. De alapjában véve egy elítélt nagyon olcsó fogyóeszköz. A többségükért senki sem sír, ha nem térnek vissza Ukrajnából. Hol fogják megtalálni őket a rokonok papír nélkül, csak az ottani álnevük alapján, ha eltűntek? Lényegében ez egy nagy átverés. Amúgy állítólag Prigozsin majd személyesen kér nekik elnöki kegyelmet – ha fél évet kibírnak a hadszíntéren harcolva – számol be Romanova, aki a harcoló rabok motivációjával és az egész projekt társadalmi hatásával kapcsolatban meglehetősen pesszimista:

„Nézze, ezeknek az embereknek általában nincs mit veszteniük, nem nagyon várja őket senki. Van más személyes ok is: az egyik általam ismert lágerben például viszonylag sok elítélt volt Luhanszkból és Doneckből (oroszosan Donyeck), a köztársaságokból. Ők lényegében hazamennek. De van aki szívesen lő emberre, vagy erőszakos cselekmény miatt ítélték el és eleve hozzá szokott az erőszakhoz. Neki a háború lényegében megszokott közeg. Más kérdés, hogy egy ilyen háború és ilyen börtön okozta kettős trauma után milyen rehabilitációról beszélhetünk majd. Az erőszak egészen biztosan jelentős mértékben nőni fog Oroszországban.

Az összeállítást a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Wikimedia Commons