Vados Anna: Mellek
14/08/2021 11:11
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A Klubrádió honlapján minden hétvégén közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Vados Anna Mellek és Szerda reggel című verseit hallgathatják meg Zilahy Anna előadásában.
A Petri György-díj 2020. évi rövidlistáján a győztes Szemethy Orsolya mögött hajszállal maradt le és érte el így a második helyezést Vados Anna költő, akinek két verse elhangzott Belső közlés című irodalmi műsorunknak a Petri-díj első három helyezettjét bemutató adásában. A közelmúltban már a díjazott író és képzőművész, Szemethy kafkai áthallású regényrészletét is meghallgathatták a honlapunkon is, a harmadik helyet megszerző Locker Dávid Pappa Pia című erős versét pedig már korábban is elérhették Valcz Péter színművész előadásában.
A Klubrádió honlapján mától Vados Anna két versét is meghallgathatják. Mellek című költeménye egy kimondva nem körülhatárolt, az intimitás vágyától áthatott helyzetet ábrázol, amelynek pontos kontextusát csak tapogathatjuk, de eszünkbe juthat róla például Petri György Hogy elérjek a napsütötte sávig című versének „piacosított” áthallása a nemi szerepfelfogásokat illetően emancipáltabb, ám érzelmileg nem kevésbé viszontagságos mai környezetben. A vers zárlatához hasonlóan Vados másik verse, a Szerda reggel is a magány és a szabadság ritkán megfogalmazott, különleges viszonyának élményébe avatja be a hallgatót, aminek a befogadhatóságát Zilahy Anna páratlanul érzékeny előadásmódja is fokozza. Aki a költő többi versére is kíváncsi, az többek között erre a hivatkozásra kattintva is olvashat tőle még néhányat.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg.
A versek eredeti, írott változata:
Vados Anna: Mellek
Melleket akart fogni, harapni,
melleket átfogva elaludni végül.
Az alvásra úgysem jut elég idő,
ezt lehetett tudni előre, mégis,
mintha már órák óta feküdt volna
ezzel a hatalmas nővel az ágyon,
akinek egy melle sem fért el
az ő két tenyerében.
A nő nemsokára szólt, most már menj,
ő megriadt, mit fog kezdeni e nélkül
a nagy, meleg test nélkül a világban,
az egész egy pillanat volt, ahogy
törik a jég.
Lassan elhúzódott, felült, tekintete
megállt a nő hátára tetovált csellón,
aztán elindult le, a denevéres lábfejéig.
Itt ne dohányozz, mondta a nő,
amikor pólóját a fején áthúzva,
a szájába tett egy szál cigarettát.
Gyorsan öltözött, vitte az éhség.
A köszönésnél félrenéztek.
Az egyszemélyes liftben látta magát.
Szőke volt. A süllyedés felkavarta.
A kapuban rágyújtott, végre, végre,
A füst úgy szakadt át, be a tüdejébe,
mint az első levegő.
Szerda reggel
Az ilyen reggeleken néha még elkap a gyökértelenek
szorongása,
néha úgy járok az utcán, mint táncos a kötélen,
vagy sokkal inkább, mint az egerek, amikor a szabad égen
érzik a ragadozót éles tekintetével, kitárt szárnyával
elsuhanni, az üres levegőben is érzik.
Máskor meg futok, és mint sirályokat, dobál a szél.
A mélyebb rétegekben megköt a nyugalom.
Kinyújtózom benne, az enyém.
