Ki merem mondani – Beszélgetések az elmúlásról. 3. rész
Nehéz téma az elmúlás. Erről beszélni, erről gondolkodni, a különböző álláspontokat egymás mellé helyezni, mi több elfogadni, hogy eltérő nézőpontok is lehetségesek... nehéz. A téma mindenkit érint, ez az, ami nem megúszható. Mindenkinek megvan a saját jól bejáratott véleménye is, túl sok az érzelem, túl sok a kell, a muszáj, és kevés a jól bevált kapaszkodó. Semmi nem vesz minket igénybe jobban érzelmileg, mint a megváltoztathatatlan miatti fájdalom.
Egy zen történet szerint egyszer egy fiatal fiú kapott egy lovat ajándékba. Az ismerősei örültek ennek: milyen nagyszerű – mondták. De a zen mester csak annyit mondott: majd meglátjuk. Aztán a fiú lovasbalesetet szenvedett és összetörtek a csontjai. Ó milyen borzasztó – szörnyülködtek az ismerősök. Mire a zen mester megint csak annyit mondott: majd meglátjuk. Nem sokkal később a falu fiataljainak be kellett vonulniuk a háborúba, de a fiú, éppen a törött lába miatt nem mehetett a háborúba. Milyen szerencsés, milyen csodás – mondták az ismerősök. Majd meglátjuk – mondta ismét a zen mester. Vagyis, hogy sokszor a jó és a rossz megítélése nemis olyan könnyű, nem is olyan egyértelmű.
Megszólalók:
Szendi Gábor klinakai pszichológus
Komár Lajos, a Tan Kapuja buddhista főiskola tanára
