Ki merem mondani – Mindenható gyermekkor
A sorozat új témával folytatódik: A korai életévek hatása a felnőttkorra
3. rész: Az apa hatása a személyiségfejlődésre
Életünk korai élményei egy életen át elkísérnek minket. Alapszemélyiségünk 80%-a hat éves korunkra kialakul. Az addig megélt események rögzülnek, hogy azután később különböző minták, képességek, tulajdonságok, hiedelmek és értékek formájában automatikusan életre keljenek. A gyerekkor hatásainak megismerése révén megérthetjük, hogy pl. miért van az, hogy gyakran a legmélyebb szándékainkkal ellentétes módon gondolkodunk és cselekszünk. Hogy valaki, miért nem mer beleállni egy helyzet megoldásába, a véleményét miért nem meri vállalni, vagy akár csak odáig eljutni, hogy kialakult állásfoglalása legyen egy adott kérdésben. Ehelyett megy a túlélésre koncentrálás, az elkerülés, az ön fölmentés. Sokan nem szívesen beszélnek a gyerekkorukról, mások túlságosan idealizálják azt, de olyan is van, aki túl sötétre festi a képet. Akár elkerüljük, akár megszépítjük a múlttal való szembenézést, egy biztos: a lelkünk sohasem felejt. Felnőttkori rossz döntéseink, megéléseink, kudarcaink, de még a kialakuló betegségeink hátterében is ott lappang mindenható gyermekkorunk megannyi fel nem dolgozott fájdalma és traumája. Ebben a sorozatban a pszichológia régóta ismert és legfrissebb ismereteire alapozva szeretnénk segítséget nyújtani. A szülők, a környezet, a kor, amelyben élünk, a sors vagy önmagunk hibáztatása nem segíti a gyógyulást. Életünk első éveinek megértése, a felismerések, a belátás azonban nélkülözhetetlen része egy lelkileg érett, egészséges életszemléletnek.
Aki ebben alapos és mélyreható ismereteket nyújt számunkra:
dr. Berentés Éva, a pszichológiai tudományok kandidátusa
