Ha valamiről nem tud semmit az önmagát kiváló kereszténynek tekintő magyar haza, az a keleti kereszténység. Mintha nem is lenne, vagy ha van is, valami alsóbbrendű dolog, holott József Attilától a nagyszerű Torgyán Józsefig számtalan magyar közszereplőt kereszteltek meg és növesztettek föl eszerint a vallási rendszer szerint.
Lenézésünkben persze munkál némi nemzeti gőg is, hiszen ezek a keletiek románok, ukránok, örmények, stb. Elindulunk a liturgiától: tkp. miben különbözik a keleti a nyugati kereszténységtől, használnak-e zöld színt, van-e a templomban szobor, visel-e nyakában keresztet a püspök, vagy vmi más lóg ott, lehet-e a pappoknak házasodni, szakállt viselni és egyéb fontos dolgok, aztán beszélünk az ágazatairól, (görögkatolikus, görögkeleti, moszkvai pravoszláv, román ortodox, szír, kopt, maronita, örmlény egyház), illetve a történelmi, a civilizatorikus és kulturális teljesítményről, jelenlegi karitatív és etikai szerepéről, nagyságáról, jelentőségéről.
Nem akarjuk felbosszantani református és katolikus testvéreinket, csak jelezzük, hogy az első keresztény állam a világon nem Azerbajdzsán volt, hanem Örményország. Ez szomorú, mert mi Azerbajdzsánt szeretjük, de balta ide, balta oda, tény, hogy a krisztusi ideálhoz legközelebb időben az örmények állnak, őket viszont lenézzük, mert már ezernyolcszáz éve tudnak írni-olvasni, és ez más esetekben is probléma szokott lenni. Vendég: Magyar Márius román ortodox esperes.
