Brüsszeli jelentéskészítő: Varga Judit kirak egy képet, ami nem igaz

Gwendoline Delbos-Corfield francia zöldpárti EP-képviselő, Judith Sargentini visszavonulása után az ő vezetésével készül a magyar jogállamiság, demokrácia és alapvető jogok helyzetéről szóló brüsszeli jelentés azt mondta az RTL-nek, hogy leginkább a média helyzete, az igazságszolgáltatás függetlensége és a korrupció miatt aggódik.

Az újságírok lehallgatása is, a sajtó állapota azért nagyon veszélyes a demokrácia szempontjából, mert "a magyar lakosság jelentős része nem jut független hírekhez és valós információkhoz. Ez pedig egyre inkább az oroszországi helyzetre kezd hasonlítani."

"A korrupció szintje pedig az uniós források felhasználása szempontjából aggasztó. Az OLAF és az Európai Bizottság is tisztában van ezzel, és mindenki számára elég világos, hogy az uniós források mekkora része kerül a miniszterelnök környezetéhez" - mondta az RTL-nek adott interjúban.

Amikor tavaly a magyar kormánynak felvetette ezeket, Varga Judit és Pintér Sándor nem értett egyet, "Varga Judit kifejtette, hogy az igazságszolgáltatás független és a kritikák szerinte abból fakadnak, hogy nem látjuk át a működését. Az egyetemek alapítványi tulajdonba adásával kapcsolatban pedig fantáziálásnak nevezte, hogy az állami vagyon sorsa miatt aggódunk. Pintér Sándor a Pegasus-botránnyal kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a kivizsgálása nem az ő felelősségi területe."

Ezekről nem is volt érdemi párbeszéd, sőt szerinte Varga Judit "elég egyértelműen a saját kommunikációs céljaira használta a tárgyalást. „Kirak egy képet, ami a valóság egy verzióját ábrázolja – csak épp nem igaz”.

 

 

Forrás: 24.hu

Erre a képre utalt Delbos-Corfield, aki szerint akkor készült, amikor Varga Judit kísérői még nem foglalták el a helyüket, de alapvetően a két delegáció ugyanakkora volt. Varga Juditról később az interjúban azt mondta, hogy a miniszter „abban nagyon jó, hogy undok dolgokat mondjon a Facebookon vagy az interjúiban. De találkozni nincs ideje”.

Erős kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy „a magyar demokrácia megfelelő állapotban van-e ahhoz, hogy a kormány felhatalmazása valódi és legitim legyen”.

Mostanra szerinte már a szomszédos országokban is gyanakvással figyelik, hogyan viszonyul az Orbán-kormány a demokráciához vagy az uniós partnereihez, mire költik az uniós pénzeket, vagy elkötelezett-e egyáltalán Európa mellett. Mostanra mindenhol világos, hogy a magyar kormány különbözik a többitől, és emiatt, bizonyos értelemben partvonalra került. A Sargentini-jelentés nélkül mindez nem következett volna be, és az ide vezető út nem lenne ennyire dokumentálva.