Lehozta az újságíró a támadási terveket, amelyeket Trump tanácsadói osztottak meg vele a Signalon

Goldberg úgy kezdte cikkét, hogy azért hozza nyilvánosságra a beszélgetéseket, mert a kormány lekicsinyelte a neki véletlenül elküldött szöveges üzenetek jelentőségét és hazugnak nevezték a kormányzati tanácsadók és miniszterek. Illetve azért, mert a Trump-kormányzat folyamatosan azt állítja, semmiféle államtitkot nem osztottak meg a résztvevők.

Az Atlantic főszerkesztője ősszegyűjtötte, hogy melyik csúcsvezető, hol próbálta elbagatellizálni vagy letagadni a Signal-botrányt.

Hétfőn, nem sokkal azután, hogy megjelent cikkük a Trump-adminisztráció masszív biztonsági réséről, egy riporter megkérdezte a védelmi minisztert, Pete Hegseth-et, hogy miért osztotta meg a Signal üzenetküldő alkalmazáson a Jemen elleni közelgő támadás terveit. Azt válaszolta: „Senki sem küldött SMS-ben háborús terveket. És ez minden, amit erről mondani tudok”.

Egy keddi szenátusi meghallgatáson Tulsi Gabbardot, a nemzeti hírszerzés igazgatóját és John Ratcliffe-et, a Központi Hírszerző Ügynökség igazgatóját is megkérdezték a Signal-csevegésről. „Nem volt olyan titkos anyag, amelyet megosztottak volna abban a Signal-csoportban” - mondta Gabbard a szenátus hírszerzési bizottságának tagjainak.

Ratcliffe nagyjából ugyanezt mondta: „A Signal üzenetcsoportban folytatott kommunikációm, hogy egyértelmű legyen, teljesen megengedett és törvényes volt, és nem tartalmazott minősített információkat”.

Donald Trump elnök, akit tegnap délután ugyanerről az ügyről kérdeztek, azt mondta: „Nem hangzottak el titkos információk”.

Mint írták, szakértők többször is elmondták, hogy a Signal használata ilyen érzékeny megbeszélésekre veszélyezteti a nemzetbiztonságot. Példaként említikhogy Goldberg két órával a bombázás tervezett kezdete előtt kapott információt a támadásokról. Ha ez az információ - különösen az amerikai repülőgépek Jemenbe történő felszállásának pontos időpontja - rossz kezekbe került volna ebben a kritikus két órában, az amerikai pilóták és más amerikai személyzet még nagyobb veszélynek lett volna kitéve, mint amivel rendes körülmények között szembesülnének. A Trump-kormányzat azzal érvel, hogy az ezekben a szövegekben szereplő katonai információk nem voltak titkosak - ahogy az általában lenni szokott -, bár az elnök nem magyarázta meg, hogyan jutott erre a következtetésre. A The Atlantic a kormányzati szerveknek levelet küldött, hogy ellenzik-e, hogy lehozzák a screenshotokat tekintettel a kormnyzati nyilatkozatokra, mi szerint miszerint a Signal-láncban a húti csapásról szóló információk nem minősítettek, és nem tartalmaznak „háborús terveket".

Végül Karoline Leavitt, a Fehér Ház sajtótitkára ímélben azt írta, hogy "Ez egy belső és magánjellegű tanácskozásnak volt szánva magas rangú vezető beosztású munkatársak között, és bizalmas információkat vitattak meg. Tehát ezen okok miatt,  igen, tiltakozunk a közzététel ellen.” 

Leavitt nyilatkozata nem tért ki arra, hogy a Fehér Ház a szövegek mely elemeit tartotta érzékenynek, illetve arra, hogy több mint egy héttel az első légicsapások után hogyan lehetett nemzetbiztonsági vonatkozású a közzétételük.

Hegseth 31 perccel az első amerikai harci gépek felszállása előtt kezdett a csoportba írni. Az első körben megírta, hogy

12:15-kor szállnak fel az F-18-asok, 13:45-kor érnek a célhoz. Ez a célpont az egyik terrorista vezér tartózkodási helye.

A második körben megírta, hogy 14:10-kor száll fel a repülők második hulláma és 14:15-kor érnek célhoz a harci drónok majd 15:36-kor érnek a célterületre.

Nem sokkal később J. D. Vance alelnök azt írta a csoportnak: „Elmondok egy imát a győzelemért”.

13:48-kor Waltz a következő szöveget küldte, amely valós idejű információkat tartalmazott a támadás helyszínén, nyilvánvalóan Szanaában uralkodó állapotokról: „Alelnök Úr! Összeomlott épület. Többszörös pozitív azonosítás. Pete, Kurilla, az IC, elképesztő munkát végeztek”. Waltz itt Hegsethre; Michael E. Kurilla tábornokra, a Központi Parancsnokság parancsnokára; és a hírszerző közösségre, vagyis az IC-re utalt. A „többszörös pozitív azonosításra” való utalás arra utal, hogy az amerikai hírszerzés megállapította a húti célpont vagy célpontok személyazonosságát, akár emberi, akár technikai eszközökkel.

Hat perccel később az alelnök, akit láthatóan megzavart Waltz üzenete, azt írta: „Mi van?”.

Délután 2 órakor Waltz válaszolt: „Túl gyorsan gépeltem. Az első célpont - a vezető rakétás fickójuk - pozitív azonosítást kaptunk arról, hogy besétált a barátnője épületébe, és az most összeomlott”.

Vance egy perccel később válaszolt: „Kiváló.” Harmincöt perccel ezután Ratcliffe, a CIA igazgatója azt írta: „Jó kezdés”, amit Waltz egy ököl-emojit, egy amerikai zászló-emojit és egy tűz-emojit tartalmazó szöveggel követett.

A hútik által irányított jemeni egészségügyi minisztérium arról számolt be, hogy legalább 53 ember halt meg a csapásokban, ezt a számot nem ellenőrizték függetlenül.

Később aznap délután Hegseth azt írta: „A CENTCOM a helyén volt/van”. Figyelemre méltó módon ezután közölte a csoporttal, hogy a támadások folytatódni fognak. „Nagyszerű munkát végeztek mindannyian. További csapások folyamatban a ma esti órákig, és holnap teljes elentést fogok adni. De időben, a célponton, és eddig jó eredményekkel.”

Goldberg a végén megjegyzi, még mindig nem világos, miért került egy újságíró a csetcsoportba, ahol a jemeni hútik bombázását beszélték meg. Waltz, aki meghívta Goldberget a Signal chatbe, tegnap azt mondta, hogy vizsgálja, „hogy a fenébe került be ebbe a csetszobába”.