Már Hoffmann Rózsa korábbi helyettese szerint is megszűnt az oktatáspolitika Magyarországon

„Sok sebből vérzik az egész magyar közoktatás. Sovány vigasz, hogy így van 1990 óta. Pedig a politika rengeteg jó szándékú paradigmaváltással próbálkozott. Az összes kísérlet elhalt, elkorcsosult, félbemaradt vagy elbénázták. Őszintén szólva ezt gondolom a mienkről is” – mondta Gloviczki Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) korábbi helyettes államtitkára, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola jelenlegi rektora a Válasz Online-nak adott interjúban.

Gloviczki 2017-ben lett az Oktatási Hivatal elnöke, akkoriban egy kikötése volt: nem akar politikai szereplővé válni. Végül 2020-ban távozott pozíciójából. „Azért mondtam le, mert úgy éreztem, becsaptuk a tanárokat. Megalkottunk egy törvényt, a kapcsolódó rendeleteket, kitaláltunk és bejelentettünk egy rendszert, majd Matolcsy miniszter úr 2012 végén azt mondta, nincs pénz a pedagógusbér minimálbérhez kötésére.”

Gloviczki arról is beszélt, hogy végigtüntette a 2000-es éveket az oktatásért, pedig szerinte a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok időszakában még nem voltak ekkora problémák az ágazatban, mint most. Aztán 2012–13 óta sem léptek előre, pedig lett volna rá alkalom. „Tíz év után elmondható, hogy nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon” – jelentette ki. Szerinte ez abban is tükröződik, hogy nincs önálló oktatási minisztérium.

Azt mondta, a 2012-es NAT készülésekor lett világos neki: itt olyan nemcsak politikai, hanem tudományos és szakmai lobbik működnek, amelyekkel helyettes államtitkárként nem tud semmit kezdeni. Ennek az az oka, hogy az egyetemeken dolgozó módszertanos kollégák a korábbi tantervek készítésénél mindig elérték, hogy minden maradjon a régiben.

„A Magyar Tudományos Akadémia elnöke történetesen nagyhírű fizikus és egyúttal volt oktatási miniszter, és azt mondja, hogy a Nemzeti alaptanterv fizikáról szóló része nem jó, akkor erre azért nehéz azt mondani, hogy de. És 2012-ben röhejes módon kétféle természettudományos NAT lett” – fogalmazott.

Úgy látja, 2012 előtt az oktatáspolitika fontos volt a döntéshozóknak is, utána viszont inkább általános politikai kérdések és toposzok kerültek a figyelem középpontjába. Szerinte „A császár új ruhája” című Andersen-mesében élünk, mert az ágazatért felelős miniszterek nem szólnak a bajokról, és a politikai elit gyerekei nem egy átlagos budapesti vagy borsodi iskolába járnak.

A tanárbérek emeléséről azt mondta: a magasabb fizetés nem megoldás, hanem feltétel, „konkrétan nem lehet megélni abból a fizetésből, amit a kezdő pedagógus kap”.

Arról is beszélt, hogy a 2020-as Nemzeti alaptanterv (NAT) szerinti állami tankönyvek politikai nyomás alatt születtek, és „ugyanebből a gondolatkörből kiindulva kezdték szétcincálni az érettségi rendszert is”. Ennek az egyik tünete például, hogy teljesen más időpontot és helyszínt jelölnek meg Szent István megkoronázására az állami és az egyházi tankönyvek.