Tüntetés: A pedagógus lett az új Brüsszel

„Ma nem tiltakozni vagyunk itt, nem is kordont bontani. Ma azért gyűltünk össze, hogy megünnepeljük a pedagógusainkat” –mondja az ADOM Diákmozgalom szóvivője, Bozai Ákos. Hozzátette, szülei után a pedagógusaitól tanulta a legtöbbet. Azért vannak ma itt, hogy őket ünnepeljék. Bozai Ákos szerint a tanárok sokszínű tudást adnak nekik, nem csak a tananyagot, hanem a magánéleti problémákat is meg lehet velük köszönni. „Köszönjük” – zárta beszédét.

A PDSZ-től Tarnai Katalin arról beszélt, hogy most már nem külön oldalon állnak a tanárok és a diákok, „most már egy oldalon állnak”, egy olyan közösségben, amihez szülők, nagyszülők is csatlakoztak. „Lehetséges, hogy ez az utolsó közalkalmazotti pedagógusnap az életemben”, folytatta Tarnai a státusztörvényre utalva. Tarnai hozzátette, nehéz helyzetbe állítja a pedagógusokat a kormány, hogy „cserben hagyják-e a diákokat, vagy magukat áldozzák inkább fel”.

„Fontos, hogy legalább mi legyünk valamilyen kontroll, hogy segítsük a törvénykezést. Fontos, mert a jogértelmezés nem egyértelmű dolog” – fogalmazott.

A Belügyminisztériumnak arra közlésére, hogy „soha nem látott fizetésemelést” kapnak majd a pedagógusok, Tarnai azt mondta: „azt gondolom, ennél minőségibb tervet kéne kapnunk ennek érdekében. Azt szeretném, ha ezt a mesedélutánt hagynánk.” Beszédét azzal zárta, hogy a pedagógusnap „eddig csak jelkép volt, egy szál virág”, de most már igazi összetartást lehet érezni.

Pál Alexandra szintén a PDSZ-től azzal a kérdéssel kezdte beszédét, hogy „tényleg ilyen pedagógusnapot akarunk-e magunknak?”. 

„Több mint másfél éve semmibe vesz a kormány, nem hallgat meg minket. Másfél éve fenyegetnek, kirúgnak minket és most a státusztörvénnyel még nagyobb nyomorba akarnak taszítani” – fogalmazott, majd hozzátette, azért küzdenek, hogy elmondhassák a véleményüket, „hogy embernek érezhessük magunkat akkor is, amikor a kérdésre, hogy mi a foglalkozásunk azt válaszoljuk, hogy tanár vagyok”. Azt mondta, szeretnék, ha a pedagógus szó nem válna szitokszóvá, és azt is, ha a bankoknál ők is hitelképesek lennének. „Ha sikerül visszavonni a státusztörvényt, akkor is ott leszünk, mint másfél évvel ezelőtt” – hívta fel a figyelmet Pál Alexandra.

„A jelenlegi kormány célja, hogy a szakszervezetiséget teljesen ellehetetlenítse, a pedagógusok képviseletét pedig a földdel tegye egyenlővé” – fogalmazott Pál Alexandra, aki szerint a Pintér által felvázolt ötletek a Kádár-kort idézik.

Gönczy Andrea a Magyar Anyáktól úgy fogalmazott: „Most a pedagógus lett az új Brüsszel”, mindezt azért, mert pár éve kimondták: baj van az oktatásban. Rácz Béla (szintén szülő) Trianonhoz hasonlította azt, amit a magyar kormány csinál a tanárokkal és az oktatással. A pedagógusok kivéreztetésével és az oktatás szétverésével Rácz szerint „a 21. század Trianonja történik” most, hiszen egy „más Magyarország született meg a szegény és roma gyerekek számára”.

A szülők után a 15 éves Takács Lara lépett a színpadra az ADOM Diákmozgalomtól, aki arról beszélt, hogy azért vannak itt, hogy „kicsit visszaadjanak abból, amit kaptak, hogy köszönetet mondjanak a pedagógusoknak, mert nélkülük nem lesz holnap.” Takács után a 14 éves Tyukody Ruben olvasta fel „mit ünneplünk ma” című versét a tanárokról.

A beszédek után tanárok álltak a színpadra, köztük a Kölcseyből kirúgott tanárok és felmondott pedagógusok is. A demonstrálók adtak nekik egy-egy szál virágot. Délután 6-kor Bozai Ákos lezárta a tüntetést, jelezte, "ez az esemény békés volt, az ünneplésről szólt. Zárjuk le ezt békével", mondta. Hozzátette: a Lánchidat "életveszélyre hivatkozva" lezárták a hatóságok, így azon nem tudnak átgyalogolni sem a demonstrálók.

"Folytatjuk", skandálták a diákok a tüntetés végén. A demonstráció után a legtöbben elindultak haza, vagy kisebb csoportokban beszélgettek.

(via Telex, kiemelt képünk illusztráció, fotó: Klubrádió)