„Köszönjük
Publicisztika
Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Kasztroly – Józsa Márta jegyzete

Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.

Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Publicisztika

Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete

Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?

Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Publicisztika

Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete

Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.

Schengen - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Schengen - Józsa Márta jegyzete

Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.

Fleck Zoltán: Autokratikus szalonnából nem lesz jogállami kutya

29/04/2023 12:52

| Szerző: Fleck Zoltán

A több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.

A címben jelzett képzavar nem véletlen. Az Orbán-rezsim inkább tűnik olyan zsírszalonnának, ami kicsúszik a fogásokból, állaga reménytelenné tesz minden lényegi formázást. A jogállamot is jobb őrkutyaként látnunk, amely vigyázza jogainkat és visszakergetné a végrehajtó hatalmat a neki kijelölt karámba. Minden látványos erőfeszítés és siker-propaganda ellenére e magyar zsírdarab aligha lesz kutyaforma. Pedig nagy díjat tűztek ki e teljesítményre, sok milliárd forint folyna be ismét az Orbán-kormány kezei alá. Az Európai Unió, amely mozgásképtelenné hizlalta e magyar sertést, talán már észrevette, hogy egészségtelen terméket segített világra. 

A hírek arról szólnak, hogy a magyar kormány az igazságszolgáltatás némi átalakításával újabb hízókúrának nézhet elébe. Két feltétel kell ahhoz, hogy komolyan hihessünk abban, hogy akadálytalanná válik az európai pénzcsapok kinyitása. Egyrészt el kell tekintenünk a jogállam és demokrácia összetett, nem csak intézményeken alapuló lényegétől. Ez a feltétel a rezsim emberei és kiszolgálói körében eleve adott. Másrészt úgy kell gondolnunk az európai döntéshozókra, mint akiknek még ma sincs fogalmuk a magyar autokrácia működési logikájáról. Aki nem hisz a jogállami mérföldkövek teljesíthetőségében, az nem borúlátó, hanem optimista az európai demokrácia életképességét illetően. Milyen felelős döntéshozó az, amelyik képes hinni egy notórius hazudozónak?

Túl sok idő telt el az új magyar autokrácia kiépítésének megkezdése óta. Mára teljesen valószínűtlenné vált egy többé-kevésbé demokratikus Orbán-rendszer. Ennek több oka van, amit éppen az igazságszolgáltatásban történtek illusztrálnak a leginkább. A szervezeti viszonyok stabilizálódtak, a hatáskörök gyakorlása megszokottá vált és a leginkább lényeges posztokon megtörténtek a személycserék. A politikai hatalom és a gazdasági monopóliumok védelmében hozott döntések megszülettek. Lehetséges, hogy az Európai Unió határozott lépéseinek következtében megszűnik az alkotmánybírák átlépési lehetősége a Kúriára megfelelő bírói felkészültség nélkül. De már a megfelelő kádereket régen kinevezték, a Kúria működési rendjét ezek a kinevezettek már átalakították. Lehetséges, hogy egy-egy lényeges intézmény szabályozása hasonlítani kezd a jogállami berendezkedéshez, de aligha kaphat támogatást megfelelő működéséhez az autokratikus intézményi és politikai környezet más elemeitől. Fontos előrelépés lehet, hogy az előzetes döntéshozási eljárásban a bírák nem lesznek akadályoztatva. De mi biztosítja, hogy az ezt az eszközt igénybe vevő bíró nem lesz céltáblája a kormányzati hecckampánynak egy olyan államban, amely módszeresen nem hajtja végre az európai fórumok határozatait? Fontosnak látszhat a Bírói Tanács hatásköreinek érdemivé tétele, de mi akadályozza ebben a környezetben a Tanács tagjai ez év végén esedékes megválasztásának puha befolyásolását?  A rezsim logikájából az következik, hogy az egyik mechanizmus lehetetlenné vagy kényelmetlenné válása esetén képes más mechanizmusokat igénybe venni céljai érdekében. Talán nem mindenki felejtette el, hogy a közigazgatási különbíróság tervének kútba esése után kezdték átalakítani és elfoglalni a Kúriát. Ha nem megy egyik módon, megy másként. Az Orbán-rezsim célja semmiképpen nem lehet az, hogy a központ (a főnök) hatalmát korlátozza. Az autokrácia csak olyan helyeken engedhet, ami nem veszélyezteti hatalmát. Nem kockáztathatja a kormányzati hatalom elvesztését vagy a számára fontos politikai, gazdasági ügyek befolyásolási lehetőségeit.  

Ráadásul a több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával (jogállami mind-set) rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.

Sajnálatos módon az Európai Unió hatása megkésett. Mire felismerte annak veszélyét, hogy a tagállamok között autokráciák bonthatják meg a közös értékek melletti elköteleződést és éles helyzetekben ez az európai polgárok biztonságát is veszélyeztetheti, az érdemi befolyás lehetőségeit már elvesztette. Ma már egy-egy jogintézmény jogállami elvárásoknak megfelelő átalakítása aligha változtat a rezsim természetén. Az autokratikus elemek túl mélyen ágyazódtak be a politikai, szakmai, társadalmi környezet egyéb elemei közé, az alkalmazkodás mintázatai pusztán néhány szervezeti változás következtében nem tudnak változni. Hogy visszatérjünk a szöveg elején jelzett metaforához, ez a szalonna sok mindent összezsírozott, hogy akadálytalanul csusszanjon bele az ország abba a bugyorba, amelyből legfeljebb töpörtyűként jöhetünk ki. Ha hagyjuk magunkat.