Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Fleck Zoltán: Autokratikus szalonnából nem lesz jogállami kutya
29/04/2023 12:52
| Szerző: Fleck Zoltán
A több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.
A címben jelzett képzavar nem véletlen. Az Orbán-rezsim inkább tűnik olyan zsírszalonnának, ami kicsúszik a fogásokból, állaga reménytelenné tesz minden lényegi formázást. A jogállamot is jobb őrkutyaként látnunk, amely vigyázza jogainkat és visszakergetné a végrehajtó hatalmat a neki kijelölt karámba. Minden látványos erőfeszítés és siker-propaganda ellenére e magyar zsírdarab aligha lesz kutyaforma. Pedig nagy díjat tűztek ki e teljesítményre, sok milliárd forint folyna be ismét az Orbán-kormány kezei alá. Az Európai Unió, amely mozgásképtelenné hizlalta e magyar sertést, talán már észrevette, hogy egészségtelen terméket segített világra.
A hírek arról szólnak, hogy a magyar kormány az igazságszolgáltatás némi átalakításával újabb hízókúrának nézhet elébe. Két feltétel kell ahhoz, hogy komolyan hihessünk abban, hogy akadálytalanná válik az európai pénzcsapok kinyitása. Egyrészt el kell tekintenünk a jogállam és demokrácia összetett, nem csak intézményeken alapuló lényegétől. Ez a feltétel a rezsim emberei és kiszolgálói körében eleve adott. Másrészt úgy kell gondolnunk az európai döntéshozókra, mint akiknek még ma sincs fogalmuk a magyar autokrácia működési logikájáról. Aki nem hisz a jogállami mérföldkövek teljesíthetőségében, az nem borúlátó, hanem optimista az európai demokrácia életképességét illetően. Milyen felelős döntéshozó az, amelyik képes hinni egy notórius hazudozónak?
Túl sok idő telt el az új magyar autokrácia kiépítésének megkezdése óta. Mára teljesen valószínűtlenné vált egy többé-kevésbé demokratikus Orbán-rendszer. Ennek több oka van, amit éppen az igazságszolgáltatásban történtek illusztrálnak a leginkább. A szervezeti viszonyok stabilizálódtak, a hatáskörök gyakorlása megszokottá vált és a leginkább lényeges posztokon megtörténtek a személycserék. A politikai hatalom és a gazdasági monopóliumok védelmében hozott döntések megszülettek. Lehetséges, hogy az Európai Unió határozott lépéseinek következtében megszűnik az alkotmánybírák átlépési lehetősége a Kúriára megfelelő bírói felkészültség nélkül. De már a megfelelő kádereket régen kinevezték, a Kúria működési rendjét ezek a kinevezettek már átalakították. Lehetséges, hogy egy-egy lényeges intézmény szabályozása hasonlítani kezd a jogállami berendezkedéshez, de aligha kaphat támogatást megfelelő működéséhez az autokratikus intézményi és politikai környezet más elemeitől. Fontos előrelépés lehet, hogy az előzetes döntéshozási eljárásban a bírák nem lesznek akadályoztatva. De mi biztosítja, hogy az ezt az eszközt igénybe vevő bíró nem lesz céltáblája a kormányzati hecckampánynak egy olyan államban, amely módszeresen nem hajtja végre az európai fórumok határozatait? Fontosnak látszhat a Bírói Tanács hatásköreinek érdemivé tétele, de mi akadályozza ebben a környezetben a Tanács tagjai ez év végén esedékes megválasztásának puha befolyásolását? A rezsim logikájából az következik, hogy az egyik mechanizmus lehetetlenné vagy kényelmetlenné válása esetén képes más mechanizmusokat igénybe venni céljai érdekében. Talán nem mindenki felejtette el, hogy a közigazgatási különbíróság tervének kútba esése után kezdték átalakítani és elfoglalni a Kúriát. Ha nem megy egyik módon, megy másként. Az Orbán-rezsim célja semmiképpen nem lehet az, hogy a központ (a főnök) hatalmát korlátozza. Az autokrácia csak olyan helyeken engedhet, ami nem veszélyezteti hatalmát. Nem kockáztathatja a kormányzati hatalom elvesztését vagy a számára fontos politikai, gazdasági ügyek befolyásolási lehetőségeit.
Ráadásul a több mint egy évtizedes következetes autonómiákat felszámoló politika a közoktatásban, a felsőoktatásban, a tudományban, a szakmai testületekben és a közjogi intézményekben radikálisan csökkentette annak esélyét, hogy a függetlenség professzionális gondolkodásmódjával (jogállami mind-set) rendelkezők jelenjenek meg a közjogi pozíciókban. Az igazságszolgáltatás intézményei ismét a kontraszelekció jeleit mutatják.
Sajnálatos módon az Európai Unió hatása megkésett. Mire felismerte annak veszélyét, hogy a tagállamok között autokráciák bonthatják meg a közös értékek melletti elköteleződést és éles helyzetekben ez az európai polgárok biztonságát is veszélyeztetheti, az érdemi befolyás lehetőségeit már elvesztette. Ma már egy-egy jogintézmény jogállami elvárásoknak megfelelő átalakítása aligha változtat a rezsim természetén. Az autokratikus elemek túl mélyen ágyazódtak be a politikai, szakmai, társadalmi környezet egyéb elemei közé, az alkalmazkodás mintázatai pusztán néhány szervezeti változás következtében nem tudnak változni. Hogy visszatérjünk a szöveg elején jelzett metaforához, ez a szalonna sok mindent összezsírozott, hogy akadálytalanul csusszanjon bele az ország abba a bugyorba, amelyből legfeljebb töpörtyűként jöhetünk ki. Ha hagyjuk magunkat.