Pirézek a Kárpát-medencében – Józsa Márta jegyzete
Nyilván van megfejtés arra, hogy egy eleve piréz-szituban élő társadalom miért lát ellenséget újabb pirézszerűségekben. Józsa Márta jegyzete.
A van és a nincs - Szénási Sándor jegyzete
Az önmagáért kiálló civilség nem feltétlenül új jelenség, valami nyugatosság mindig ott volt habként a társadalmon, mint valami illúziófelhő, ami annyi generációt vezetett már félre. Van, de a vanásnál sosem több. Örökös kisebbségre ítélt.
Mi lesz akkor miniszterelnök úr, hogy ha mégis lesz Pride? - Selmeci János jegyzete
Kedves hallgatók, fogadjanak velem. Két tippem is van, az egyik az, hogy hiába ment át a parlamenti bizottságon, végül nem fogják megtiltani a szivárványos zászlót középületekre helyezését, a másik pedig az, hogy ha mégis betiltanak egy zászlót, akkor a Fidesz jövőre elveszít a választást.
A hogyishívják – Szénási Sándor jegyzete
Azt mindenki döntse el maga, hogy az-e az egészséges társadalmi állapot, ha az emberek nem is tudják a köztársasági elnök nevét, az viszont kétségtelen, hogy aki most foglalja el a pozíciót, nem ad okot arra, hogy megjegyezzük.
Fokozni a fokozhatatlant - Kárpáti Iván jegyzete
A Millenárisra sebtében összeterelt élő Bayer-show különleges színfoltja a volt Gulyás Gergely, papíron a kormány egyik legerősebb minisztere, akinek nyilván vezeklésül kell most kiállnia ilyen haknikon. Nem kis szerepe volt abban, hogy a Varga-Magyar házaspár szép karriert futott be a NER-ben.
Nehogymá’ ő magyar legyen - Dési János jegyzete
Ha éppen az ügynöközés és az idegen érdekek vagy a szuverenitás kifejezések a néphülyítés és heccelés aktuális kifejezései, akkor természetesen a gránitszilárdságút is át kell csöppet faragni. Milyen jó is lesz majd azon rugózni, amikor kipécéznek valakit, hogy nehogymá’ ő magyar legyen, gyere vegyük el a az állampolgárságát. Höhö.
Vírus - Józsa Márta jegyzete
Újra aktívak a határállomások Ausztria felé. Egyelőre ismét vége a szabad határátlépésnek, ahogy Szlovákia irányában is ez a helyzet. Legutóbb a Covid-járvány alatt volt ilyen, most a szarvasmarhák 50 éve nem észlelt pandémiája, a száj és körömfájás a lezárások ellenőrzések oka.
Je suis 24 – avagy Kormányinfót bojkottálni nem kell félnetek, jó lesz
A Kormányinfó sokkal szórakoztatóbb és igazabb lenne csak fideszesek részvételével.
Gábor György: El a kezekkel Lölőtől
24/07/2023 07:20
| Szerző: Gábor György
A tolvaj neve Orbán és az Orbán-klán: így indult minden, ez volt a genezis, a pártszékház emlékezetes esetével kezdődően, s ez folytatódott és folytatódik mind a mai napig súlyos közpénzekkel, s még súlyosabb eurós milliárdokkal.
Látom ám, hogy sokan beindultak Pesty László szokatlanul heroikus gesztusa és még szokatlanabbul jellemesnek tűnő nyilvános fellépése hallatán, minthogy Pesty Tusványoson egy panelbeszélgetés során letolvajozta Lölőt. Most aztán egyesek szabályosan kicsattannak a lelkesedéstől, s akadnak már olyanok is, természetesen elsősorban a politikai elemzők körében, akik kristálytisztán látni vélik az első töréspontokat.
Pedig nem kellene ettől meghatódni. Pesty László komfortosan gyáva szalonhőbörgése maga a szándékos bepalizás, s a nagy átverésre való felkészülés első lépcsőfoka. Ő már most a leendő védelem tanújaként vonul fel.
Ugyanis Lölő nem tolvaj, egy francokat, Lölő egy feltűnően ostoba, félkegyelmű alak, aki valószínűleg semmit sem ért abból, ami körülötte zajlik: nem tudja, mennyi a vagyona, nem tudja, hány cége van, nem tudja, merre repül éppen, s milyen nő oldalán, nem tudja hová repül, ha épp Dubaiba, hát legyen Dubai, nem tudja, kinek a gépén repül, s tán még azt sem tudja, hogy bizony fog ő még ebben az életben jó eséllyel gázhálózatot karbantartani és szivárgást elhárítani.
Pesty László megkapta a napiparancsot, s ennek megfelelően terel és hárít: Lölőzik. Miközben ő is tudja, s vele együtt majd’ mindegyik fideszes kegyenc, s a sok-sok lopott pénzből busásan kitartott udvaronc is tudja, hogy egy, csak egy igazán jelentős és említésre érdemes tolvaj akad széles e hazában, kinek neve Orbán Viktor. Nélküle Lölő mind a mai napig állítható csőfogójával és franciakulcsával szorgosan járná a felcsúti körzetet, mert már igazán ráférne a csere a tizenhárom éves járgányra.
A tolvaj neve tehát Orbán és az Orbán-klán: így indult minden, ez volt a genezis, a pártszékház emlékezetes esetével kezdődően, s ez folytatódott és folytatódik mind a mai napig súlyos közpénzekkel, s még súlyosabb eurós milliárdokkal. Csakhogy Pesty ezt kimondani gyávának bizonyult, ráadásul másról szólt a megbízatása.
Ismételjük meg újra: Orbán a tolvaj. A közpénzek tolvaja, az állam vagyonkészletének a tolvaja, az ország, s benne gyermekeink és unokáink jövőjének a tolvaja, a tanuláshoz és az egészséghez való jog tolvaja, s nem utolsó sorban a lelkek elvetemült tolvaja.
Ugyan kérem, hol van tőle Lölő?
És persze beszélhetünk a tolvajok nagy felbujtójáról és legitimálójáról, a tolvajok eszmei igazolóbizottságának vezérideológusáról, Lánczi Andrásról, aki annak idején világosan leszögezte, hogy mindaz, amit a Fidesz-KDNP képezte keresztény-nemzeti hatalomban helyet kapó tolvajok művelnek, az egyáltalán nem lopás, az egyáltalán nem korrupció, hanem az maga a nemzeti ügy.
Amikor az ókori Rómában a Vesta-szüzek minden május idusán az egykori emberáldozatokra emlékezve szalmabábokat dobtak a Tiberisbe, senki sem hitte azokat embereknek, mindenki tudta pontosan, hogy valóságos embereket helyettesítő bábokról van szó.
Amúgy a stróman (németül Strohmann – szalmabáb, szalmaember) innen kapta a nevét.
Úgyhogy el a kezekkel Lölőtől!
