Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Jönnek a hírek! – Szénási Sándor jegyzete
24/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ha a közmédia hírfogyasztói úgy éreznék, hogy száraz, sőt rágós tápon tartják őket, értsd a Rogán-féle agymosoda termékein, most kicsit felvidulhatnak. Rögtön tegyük hozzá, hogy azt csak mi feltételezzük, hogy a naponta gyakorolt parasztvakítás a törzsnézőket idegesítené, felháborítaná, egyáltalán annak detektálnák, ami, vagyis bárgyú hazudozásnak. Lehet, hogy a terméket örömmel fogyasztják. Másrészt igaztalan a hírtápot sima agysorvasztó diétának tartani, hiszen az orosz propaganda oly mértékben hullámzik át a magyaron, oly mértékben járja át, bontja szét, és rakja újra össze annak molekuláris szerkezetét, hogy az még magának Rogánnak is szellemi izgalmat jelenthet. Bár ez neki legyen mondva.
Na de itt van az újabb frissítés: Kárász Róbert volt ATV-s műsorvezető, jelenleg a Duna Médiaszolgáltató tartalomfejlesztésért felelős igazgatója a Global Media Forum-on, amit Hegyi-Karabah központjában, Susában tartottak, – igen, ott, ahonnan minden örmény őslakost deportáltak – hírcsereegyezményt kötött az azerbajdzsánokkal. Ez azért is pompás döntés, mert a Türk Államok Szervezete keretében történt, ahol megfigyelők vagyunk, – afféle wanna be türkök – így a kazahokkal, kirgizekkel, türkménekkel is várható hasonló cserebere, a törökökkel meg már van is.
Mármost a nemtürk, nemorosz, és egyéb, ezektől elhatárolódó média felhívja arra a figyelmet, hogy Azerbajdzsánban a kormánykritikus aktivistákat 1. börtönben tartják, 2. meg is kínozzák őket, arról meg szó sem lehet, hogy az azeri nyilvánoságban bárki összevissza fecsegjen, ha mégis megteszi, lásd az első, és a második pontot.
Ez azt is jelenti, hogy az azeri médiahírek rendkívül kiegyensúlyozott és nyugodt természettel bírnak, sehol egy konfliktus, az olvasót feleslegesen izgató ellentmondás, viszont mindenhonnan áradnak a bankszektor fejlődéséről, a nemzeti karatecsapat harmadik helyéről, Alijev elnök látogatásáról a Bakuban épülő Győzelem Parkban, az „Azeri Light" típusú kőolaj árváltozásáról szóló hírek, bár az is kiderül, hogy az álnok Nyugat a Karabahban tönkrevert örmények újrafegyverezésén ügyködik, miközben a még életben maradottak – a bakui jelentések szerint – ettől undorodva fordulnak el, és inkább szeretett azeri testvéreik kebelére bújnak békében és boldogságban.
Vagyis ennek a mesének is jó a vége, kitűnően illik majd a Hszi Csin-ping kínai elnök válogatásában készült, kínai bölcsességeket összefoglaló film ismétléséhez, illetve Szadir Zsaparov kirgiz elnök várható életút mozijához, és az üzbég élet híreihez, amelyek harmóniáját biztosítja, hogy mára minden ellenzéki és kritikus weboldal külföldön működik.
A magyar médiatérre így települ majd rá valami boldogságközeli állapot, egyfajta zsongító csend, a túlvezérelt, hiszterikus, a nemváltásba belehülyült, folyton háborúzó Nyugatot pedig a nyugodt, békés, az egyeduralom minden erényét gyakorló Kelet egy mozdulattal kapcsolja le, mint valami ócska rádiót, egy sáv kivételével, amely szakadatlanul "A mosoly országa” operettet játssza.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 24-i adásában hangzott el.
