Gólérzékeny csatár – Józsa Márta jegyzete
Mintha újrajátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.
A magyar futballszurkoló dilemmája – Neuman Gábor jegyzete
Voltak olyanok, akik a magyar csapat ellen drukkoltak, Orbán miatt. Mert nem akarták, hogy Orbánnak jó legyen. Köztudomású, hogy Orbán a világ legnagyobb focidrukkere, és a felcsúti stadiont is a kertje végébe építette.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Nagy hang, kisember – Rózsa Péter jegyzete
A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.
Most ez jön? – Szénási Sándor jegyzete
A hártyát széttépték. A lent és a fent megfordult.
Foci uborkaszezonban – Kárpáti Iván jegyzete
A skótok elleni meccset megnéztem és a végén nehezen tudtam volna kibújni a hatása alól, nem is akartam, volt ott minden. Az elmúlt napokban beregisztráltam egy sportfogadási oldalra is.
Jogállami sufnituning – Hardy Mihály jegyzete
Ez a mostani négyhónapos, tulajdonképpeni ex-lex állapot sem jöhetett volna létre, ha Magyarország jogrendjét, azt a bizonyos, egykor jogállamnak titulált valamit, nem buherálta, sufnituningolta volna agyon – a saját szája íze szerint az Orbán-kormány és a Fidesz.
Még egyszer a gyerekekről - Szénási Sándor jegyzete
5/06/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
| Szerkesztő: Szikora Gábor
A politikus a gyerek felhasználásával üzeni, hogy ő (mármint az ilyen-olyan hatalmi jelölt) a jövő kulcsa, egyben feddhetetlenségének, mondhatni ártatlanságának szimbóluma, maga a tisztaság, sőt Adyval szólva „az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten”.
Azért valamennyire mégis: tegnap még azon szomorkodtam, hogy a háborús pszichózisba államilag kergetett gyerekek ügyében csak szórványos az ellenállás, ma azt olvasom, hogy Orosházán a Református Kéttannyelvű Általános Iskola előtti háborús uszító plakátot letakarták a Momentum és a Válaszd Orosházát mozgalom emberei. Ebből gyorsan húzd meg, ereszd meg játék lett, mert a város meg letépette a takarást és a takaráson levő cica rajzát, és ez így megy majd egy darabig.
Piliscsabán igazi békeharc bontakozott ki, a háború feliratú plakátot, amelynek betűrésein Gyurcsány, Karácsony, az öreg Soros és Magyar Péter leskelődik, a szülők kérésére elvitték az iskola mellől, de sem le nem fedték, sem szét nem tépték, vagyis a béke, és a nevében folytatott háborús uszítás perverz koitálása folyhat tovább, de legalább a kiskorúakat békén hagyják. Már amennyire lehet persze, és hát nem nagyon lehet, mert televíziót néznek, hülye felnőtteket hallgatnak és a Facebookon a rajzfilmekbe percenként tolakodik be az ágyúdörgéssel kísért sztentori hang, ami a legjobb sztálini kliséket használva mennydörög a vérben tocsogni kívánó baloldal ellen.
Ha ez így zavarosnak tűnik, a sztálinit helyettesítsék be a hitleráj módszereivel, nem nagy a különbség.
Vagyis az, hogy az ellenállás a gyerekek propagandatöltelékként való felhasználásával szemben olyan kiterjedt lenne, továbbra sem állítható, amit az is mutat, hogy egy tegnapi hír szerint Nagykőrösön a fideszes polgármester-jelölt a világ legtermészetesebb módján hatolt be egy óvodába fotózkodni, miközben a tűzoltóság rajzpályázatának díjait adta át. Ebben a helyi választási bizottság semmi problémát nem látott, még a benne ülő pedagógusok sem, mondván, hogy a jelölt úr, midőn átlépte az óvoda küszöbét, tűzoltósági elnök volt, s csupán midőn kilépett onnan, változott át politikussá. Arra a kérdésre, hogy a több példányban intézkedő személynek melyik minőségében volt szüksége inkább reklámra, nem született válasz.
Amikor egy magyar színész megkérdezte Bud Spencert, hogy mi a szórakoztató filmek sikerének titka, szerényen nem önmagára mutatott, hanem azt mondta, hogy kutya kell hozzá, meg gyerek. Nő is kellene persze, de a szex az ő filmjeiben nem sokat játszott.
Szóval gyerek.
A politikus a gyerek felhasználásával üzeni, hogy ő (mármint az ilyen-olyan hatalmi jelölt) a jövő kulcsa, egyben feddhetetlenségének, mondhatni ártatlanságának szimbóluma, maga a tisztaság, sőt Adyval szólva „az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten”.
A politikus-vámpír ezt szívná ki belőlük.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. június 5-ei adásában hangzott el.