Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
'56 emléke és újraértelmezése – Hardy Mihály jegyzete
Máig sem tudjuk, hogy az amúgy gyomorbeteg könyvelőre emlékeztető új orosz cár mivel tartja ennyire rövid pórázon, sőt egyenesen fojtónyakörvön Orbán Viktort és csapatát, de minél többet hadoválnak Budapesten ún. "nemzeti szuverenitásról", annál kevésbé hihető, hogy még önállóan döntenek, dönthetnek bármiben is.
Mielőtt még baj lesz – Szénási Sándor jegyzete
21/02/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok.
Drámai módon visszaesett azoknak az ukránoknak a száma, akik barátságosnak, vagy pláne határozottan barátságosnak tartják a lengyeleket: a Rating Group közvéleménykutató szerint míg tavaly 94% volt az előbbi véleményen, az idén már csak 79%, a határozottan barátságos minősítést meg csupán 33% támogatja. Ami lesújtó.
Viszont egyáltalán nem annyira új jelenség, és talán elkerülhetetlen is. A megdöbbenést most az okozza, hogy a menekülő ukránok legnagyobb befogadója Lengyelország volt 1 millió fölötti létszámmal, és ezzel 83% egyetértett. Csakhát a lakhatás, az ellátás, az iskolázás, meg a többi létfeltétel biztosítása sokba kerül, és amikor szóba jött a segély emelése, azt már csak 36% fizette volna, és egyáltalán, ma már az ukránok ellátásának a támogatása 44% körül jár.
Tegyük hozzá: a kezdet kezdetén sem volt sokkal több ötven százaléknál, csak az ukrán dráma fölötti meghatódás, az oroszok izzó megvetése, és az őszinte segíteni akarás ezt elfedte.
Aztán jött, ami várható volt. Nem pusztán Lengyelországban, máshol is. Először Nagy-Britanniából érkeztek hírek arról, hogy a menekülteket ingyen befogadó családok hónapok múltán már szabadulnának a vendégektől, Németországban az okozott felzúdulást, hogy az ukránoknak csak 19%-a vállal munkát, jó nekik a segélyes élet is, és gyorsan elterjedt annak a családnak a története, amely villámgyorsan kapott lakást és bölcsődei férőhelyet, miközben a németeknek ez utóbbiból szűken jut. A család egyébként 2023 elején visszament Ukrajnába, a német hatóságok ennek ellenére továbbra is fizették neki a több, mint 3800 eurós havi járandóságot. Stb.
Nyilvánvaló, hogy a visszaélések, ügyeskedések, béna hatósági lépések száma soha nem volt kisebb, és hogy a most virálissá váló sztorik alvó történetként mindig is ott voltak a lelkesedés parazsa alatt, és hogy felélesztésük az ingerültség jele.
Másképpen: a fáradtságé. Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz, ez utóbbi inkább a szlovákkal, a cseh, kasub nyelvvel rokon. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok. A gabonaszállítás mizériája ismert, Varsó nyilván a lengyel gazdák mellett áll ki, és érzéketlenséggel vádolja az ukránokat, akik a saját érdekükben elvárják a lengyel agrárium kivéreztetését, miközben az ukránok érzéketlenséggel vádolják a lengyeleket, akik gyengítik az ellenállást Moszkvával szemben. Az ingerültség kölcsönös, és nem fog megszűnni.
Itt tartunk. Legyen világos: azért az ukránok 79%-a még mindig jó viszonyt tapasztal a lengyelekkel, és a lengyelek relatív többsége még támogató az ukránokkal szemben. De ki kell mondani, hogy a helyzet romlik. Ez előre látható volt, az elitnek volt valami ideje erre felkészülni. Az Unióban most kb 4.2 millió regisztrált ukrán menekült van, a valóságos szám nyilván ennél több, akár jóval több is lehet. A türelem, az okos állami lépések (az ukrán munkavállalás kikerülhetetlensége) a segélyszervezetek konfliktuskezelésre való felkészítése, ukrán civil szervezetek alakulása és szerepvállalása sokat segíthet.
Mielőtt még baj lesz.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. február 21-i adásában hangzott el.