Kórház helyett irány a kocsma - Rózsa Péter jegyzete
Leállt Dunavecsén a gyerek járóbeteg-ellátás, Békésen az ortopédia mert nincs orvos. Kecskeméten a CT-készülék hibásodott meg.
Golden days of Gaza - Szénási Sándor jegyzete
Különben is, Trump szoborként is feltűnik, megfiatalítva, legalább négyszeres embernagyságban, a már említett lakosságmaradék ájult csodálatától övezve.
Osztogatás nem túl fényes hétköznapok után - Kárpáti Iván jegyzete
A helyzet súlyosságát szemlélteti, hogy ez az 5-10 ezer forint, ami majd visszajöhet az áfából, emberek százezreinek szemmel jól látható, jelentős összeg.
A rubelnak sincs szaga - Dési János jegyzete
Beleillik a magyar putyinizálódásba, a civil szervezetek, a tudomány, a sajtó, a szabad élet elleni fellépések sorába. Úgy látszik, a diktatúrák és diktatúrácskák egymás természetes szövetségesei. A rubelnak sincs szaga.
Kompetencia – Józsa Márta jegyzete
Gondoljunk most három tizenkét éves, elképzelt kislányra, ők 2013-ban születtek. Hanna, Anna és Jázmin az ő nevük, a Központi Statisztikai hivatal adatai szerint a tárgyévben ezek voltak a legtöbbször anyakönyvezett lánynevek.
Sűrű hétvége – Neuman Gábor jegyzete
Hol a görög drámákból ismert kar, amelyik nem csupán bólogat, hanem segít értelmezni a helyzetet?
Kérem a miniszterelnököt, ne fenyegesse a rendes magyar embereket – Selmeci János jegyzete
Arra kérem, ne fenyegesse őket, mert ők is, ahogy talán ön is, jót akarnak ennek az országnak. Csak máshogy gondolkodnak arról, hogy mi is az a jó. Ezt egy szabad országban, amit többekkel együtt ön épített fel, szerencsére megtehetik.
A mi kutyánk kölyke - Rózsa Péter jegyzete
A pedofil igazgató mentegetéséért elítélt K. Endre kegyelmet kapott, s szabadon grasszál, az érdekében Novák Katalin köztársasági elnöknél közbenjáró Balog Zoltán a helyén van és továbbra is püspökként az református egek ura az egyházban, a lemondott/leváltott Novák Katalin államelnök és Varga Judit miniszter milliós jövedelemmel a Fidesz megbecsült tagja.
Mielőtt még baj lesz – Szénási Sándor jegyzete
21/02/2024 18:05
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok.
Drámai módon visszaesett azoknak az ukránoknak a száma, akik barátságosnak, vagy pláne határozottan barátságosnak tartják a lengyeleket: a Rating Group közvéleménykutató szerint míg tavaly 94% volt az előbbi véleményen, az idén már csak 79%, a határozottan barátságos minősítést meg csupán 33% támogatja. Ami lesújtó.
Viszont egyáltalán nem annyira új jelenség, és talán elkerülhetetlen is. A megdöbbenést most az okozza, hogy a menekülő ukránok legnagyobb befogadója Lengyelország volt 1 millió fölötti létszámmal, és ezzel 83% egyetértett. Csakhát a lakhatás, az ellátás, az iskolázás, meg a többi létfeltétel biztosítása sokba kerül, és amikor szóba jött a segély emelése, azt már csak 36% fizette volna, és egyáltalán, ma már az ukránok ellátásának a támogatása 44% körül jár.
Tegyük hozzá: a kezdet kezdetén sem volt sokkal több ötven százaléknál, csak az ukrán dráma fölötti meghatódás, az oroszok izzó megvetése, és az őszinte segíteni akarás ezt elfedte.
Aztán jött, ami várható volt. Nem pusztán Lengyelországban, máshol is. Először Nagy-Britanniából érkeztek hírek arról, hogy a menekülteket ingyen befogadó családok hónapok múltán már szabadulnának a vendégektől, Németországban az okozott felzúdulást, hogy az ukránoknak csak 19%-a vállal munkát, jó nekik a segélyes élet is, és gyorsan elterjedt annak a családnak a története, amely villámgyorsan kapott lakást és bölcsődei férőhelyet, miközben a németeknek ez utóbbiból szűken jut. A család egyébként 2023 elején visszament Ukrajnába, a német hatóságok ennek ellenére továbbra is fizették neki a több, mint 3800 eurós havi járandóságot. Stb.
Nyilvánvaló, hogy a visszaélések, ügyeskedések, béna hatósági lépések száma soha nem volt kisebb, és hogy a most virálissá váló sztorik alvó történetként mindig is ott voltak a lelkesedés parazsa alatt, és hogy felélesztésük az ingerültség jele.
Másképpen: a fáradtságé. Hirtelen kiderül, hogy a tejszőke ukrán kislány gondnélküli iskolai beilleszkedéséről szóló film jó szándékú megtévesztés, az ukrán és a lengyel nyelv egyáltalán nincs olyan közel egymáshoz, ez utóbbi inkább a szlovákkal, a cseh, kasub nyelvvel rokon. A napi konfliktusok száma nő, a lengyel állammal szemben is, amely nem engedélyezi, vagy legalábbis az elmúlt évben még nem engedélyezte az abortuszt az ukrán nőknek sem, holott ők nyilvánvalóan nem lengyel állampolgárok. A gabonaszállítás mizériája ismert, Varsó nyilván a lengyel gazdák mellett áll ki, és érzéketlenséggel vádolja az ukránokat, akik a saját érdekükben elvárják a lengyel agrárium kivéreztetését, miközben az ukránok érzéketlenséggel vádolják a lengyeleket, akik gyengítik az ellenállást Moszkvával szemben. Az ingerültség kölcsönös, és nem fog megszűnni.
Itt tartunk. Legyen világos: azért az ukránok 79%-a még mindig jó viszonyt tapasztal a lengyelekkel, és a lengyelek relatív többsége még támogató az ukránokkal szemben. De ki kell mondani, hogy a helyzet romlik. Ez előre látható volt, az elitnek volt valami ideje erre felkészülni. Az Unióban most kb 4.2 millió regisztrált ukrán menekült van, a valóságos szám nyilván ennél több, akár jóval több is lehet. A türelem, az okos állami lépések (az ukrán munkavállalás kikerülhetetlensége) a segélyszervezetek konfliktuskezelésre való felkészítése, ukrán civil szervezetek alakulása és szerepvállalása sokat segíthet.
Mielőtt még baj lesz.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. február 21-i adásában hangzott el.
