Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Milyen érzés mostanában magyarnak lenni? – Hardy Mihály jegyzete
20/01/2024 15:08
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Ritkán állunk meg elgondolkozni azon, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni. (...) Az országban, ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy.
Vajon milyen érzés mostanában – magyarnak lenni? Beismerem, meghökkentő kérdés ez így 2024 januárjában, mondhatnám: rosszkedvünk telén. Mi az, ami közösen jellemző ránk, mitől vagyunk mások, ha mások vagyunk egyáltalán, mint a szomszédaink, az osztrák sógorok vagy a tót atyafiak, a szlovákok? Mitől lettünk ilyenek, amilyenek vagyunk és vajon jól érezzük-e magunkat a bőrünkben?
Alighanem ez utóbbi lehet az igazi vízválasztó, ami meghatározza a mindennapjainkat. Csakhogy ezen ritkán állunk meg elgondolkozni, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni? Attól tartok, egyre kevesebben vannak azok, akik erre tiszta szívből, őszintén és határozottan „igennel” tudnak válaszolni. És itt most nem a mélyen gyökerező magyar panaszkultúrára gondolok, hanem arra, hogy mintha egyre többen lennének azok, akiknek nyűg a megélhetés és a munkahely, megugorhatatlan akadály az otthon megteremtése és a gyerekek felnevelése, megfizethetetlen a nyári tengerparti családi nyaralás vagy akárcsak egy új mosógép beszerzése – ha elromlik a régi. Mindaz, amit egy átlag európai polgár szinte természetes módon megengedhet magának, ami az életformája része.
Nyilván az ukrán Ivancsuk család Kijevben ebben az összehasonlításban szóba sem jöhet. Ők örülhetnek, ha nem hullanak orosz rakéták a fejükre vagy az óvodára, ahová reggel bevitték a gyerekeket. De lassan és biztosan az életminőség és a jövőkép tekintetében a pozsonyi Liška úr vagy a bukaresti Popescu asszony is ellép mellettünk, magyarok mellett, mert ott egy másik, egy európai társadalmat építenek, nem latin-amerikait, mint nálunk. Ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy. Legfeljebb a kínai Csiang és Liu Zrt. gigantikus akkumulátor-összeszerelő üzeme. Szép kilátások, igazi magyar sikertörténet…
A kérdés már csak az, hogy miért hagytuk, hogy így legyen?
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2024. január 20-i adásában hangzott el.