A 20. század talán legnagyobb karmestere

Az Operaklub legutóbbi adásában Carlos Kleiberre emlékezünk, aki 2004. július 13-án hunyt el 74 éves korában. Sokak szerint a 20. század egyik legnagyobb karmestere, ha nem „a” legnagyobb karmestere volt. Még Karajan is úgy beszélt róla, mint a „csodáról”. Halálának évfordulója alkalmából Carlos Kleiber vezényletével előadott zenei művekből hozott válogatást a műsorvezető, Hábetler András.

Ahogy a műsor bevezetőjében elhangzott, nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mitől jó vagy mitől zseniális egy karmester, ez „bűvészszakma”, nagyon félre lehet vezetni a közönséget, de még a zenészeket is. Van, aki óriási karriert futott be, de a szakma nem tartotta annyira sokra. Egy nagy karmester titka, hogy a zene tényleg belőle jön, és ezt a kisugárzást képes átvinni a zenekarra. Nem biztos, hogy a leglátványosabb mozdulatokkal kell ezt csinálni.

Carlos Kleiber nehezített pályán indult, mert Erich Kleiber, a papa is fantasztikus karmester volt, és mindent megtett, hogy a fiát eltávolítsa a zenei pályáról. Vegyésznek szánta, el is kellett végeznie néhány szemesztert Svájcban ezen a szakon. De nem lehetett lenyomni a fiú tehetségét, először csak színházi zongoristaként dolgozott, majd kipróbálta magát a karmesteri pulton is, és az első előadás után már nyilvánvaló volt, hogy ez az ember karmesternek született. De végig küszködött, hogy kilépjen apja árnyékából.

Ahogy Hábetler András megjegyezte, Carlos Kleiber furcsa zenei remeteként élt, csak vendégként szerződött koncertekre, operaelőadásokra. Kicsi volt repertoárja, kevés darabot vezényelt, de ezek az előadások, bárhol járt a világban, revelatívak voltak a zenekarok és a közönség számára.

Az adást a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Wikimedia Commons