„A Duna Aréna ára a mentők kétéves költségvetése”

Az mfor.hu cikke szerint 2011 és 2018 között a sportra fordított kiadások a TAO-val együtt a 4,5-szeresükre emelkedtek (450 százalékos növekedés), miközben az egészségügyre szánt kiadások csupán 39, az oktatásra szántak pedig 30 százalékkal nőttek.

Kincses Gyula egészségpolitikus is olvasta a cikket, és azt mondta az Esti gyorsban, hogy bár túlzásnak tűnik a több százszoros különbség, igaz lehet. Az egészségügyi költségvetést ismeri, ott szerény növekedés tapasztalható, illetve voltak európai uniós pénzekből beáramló fejlesztések, de az a pénz betonba, csempébe ment, nem az ellátás személyi és működési feltételeinek javítására. Természetesen jó, hogy érkeztek korszerűbb gépek is a magyar egészségügybe, de ezek működése ettől még nem lett olcsóbb.

A sportnál igaz lehet ez az arány, ha elnézzük, hogy épülnek és újulnak meg a stadionok. Eleinte még azt gondolta, hogy demagógia a „stadion helyett kórház” szlogen, mert egy stadion árából semmit nem lehetne tenni az egészségügyben. Csakhogy nem egy stadionról van szó, ma már valóban a sportra költött összes pénz, a nemcsak az épületek, hanem a „működő vagy vegetáló” klubok támogatása olyan mértékű, ami az egészségügynek érezhető kiadás.

Például a Duna Aréna, „az egymásra dobált cipősdoboz-tetők a Duna-parton”: volt benne egy gyönyörű rendezvény, azóta még talán Hosszú Katinkáék használják, de annak az ára a mentők több mint kétéves költségvetése. (A Duna Arénáról egyébként az akkori kormánybiztos, ma már államtitkár Fürjes Balázs ismerte be, hogy az első látványterve blöff volt, aztán jött a Kincses Gyula által cipősdobozosnak nevezett megoldás – a szerk.)

Mit vettünk ennyi pénzért? Igazán nagy sportsikereket nem, nem lettünk például eredményes futballnemzet. Az viszont „nagyon durva szakmai tévedés” szerinte, hogy a sportra fordított pénz megtakarítást hoz az egészségügyben. Ha az egészséget szeretnénk fejleszteni a tömegsport által, akkor nem látványberuházások kellenek, hanem iskolai tornatermek, kis településeken, város-alközpontokban szabadidőközpontok, az egyébként nagyon pozitív mindennapos testnevelés infrastruktúrájának megteremtéséhez. Ezekben nem „gerendán és svédszekrényen szerencsétlenkednének” a gyerekek, hanem olyanokat csinálnának, amit szeretnek, amivel tényleg mozognak, a focitól a félcsövezésig – mondta. Ha nagyon széles alapról indítják a tömegsportot, abból talán később a versenysport is profitálhat, de egészséget nem a versenysport termel – mert az „gladiátorjáték”, amely inkább egészségkárosító, mint -javító –, hanem a tömegsport.

A másik, amire felhívta a figyelmet Kincses Gyula, hogy a (tömeg)sport nem költségtakarékos, hanem költséghatékony, tehát nem megspórolunk valamit, hanem több egészséget veszünk, ami nagyon jó, de ettől még nem igaz, hogy egy forintért két forintot kapunk.

Az interjút a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Wikipedia