Magyarország választ
múlva
2026-os tavaszi túlélési gyakorlat - Klubrádió

Váradi Júlia beszélget. Művészportréiban igyekszik megismerni az alkotót, az alkotásait, az életét és azt is, hogy érzi magát a művész a mostani „bőrében”. 

A Dobszerda adásainak videófelvétele elérhető a YouTube csatornánkon is.

A Dobszerda már podcast formában is hallgatható.

Iratkozzon fel a műsorra kedvenc online platformján!

Spotify

Apple podcast

Google podcast

 
 

Műsorhoz kapcsolódó cikkeink:

Várszegi Asztrik: Tragédia, hogy a hatalom lojalitást vár az egyháztól pénzbeli támogatás fejében
Dobszerda

Várszegi Asztrik: Tragédia, hogy a hatalom lojalitást vár az egyháztól pénzbeli támogatás fejében

2026. április 02. 07:30

Várszegi Asztrik nyugalmazott pannonhalmi főapát szerint az egyház hitelessége a múlt őszinte feltárásán és a belső megújuláson múlik: a kommunista korszak ügynökmúltjának feldolgozása és a mai válságokra adott válaszok egyaránt azt mutatják, hogy - mint fogalmazott - „a rohadt önzésünkkel” kell szembenézni. Úgy látja, a hit nem gyengíti, hanem erősíti az embert – enélkül azonban a társadalom könnyen „manipulált tömeggé” válik, ahol kiengesztelődés híján „ölni fogjuk egymást”. A bencés szerzetes tragédiának nevezte, hogy a hatalom lojalitást vár az egyháztól pénzbeli támogatás fejében. A pannonhalmi bencés szerzetesrend nyugalmazott emeritusával Váradi Júlia beszélgetett a Bálint Házban.

''Ambivalencia volt, de skizofrénia nem'' - interjú Agárdi Péterrel
Dobszerda

''Ambivalencia volt, de skizofrénia nem'' - interjú Agárdi Péterrel

2026. február 26. 07:45

Agárdi Péter irodalomtörténész szerint az önismeret elengedhetetlen feltétele a múlttal való szembenézés, amelynek egyszerre lehetnek önkritikus és önérzetes oldalai. A Klubrádió Dobszerda című műsorában úgy fogalmazott, nem tud azonosulni azzal a szemlélettel, amely a Kádár-korszak egészét a nemzeti kultúra mélypontjaként kezeli, vagy a magyar történelemből kiiktatandó időszakként értelmezi. Elismeri ugyanakkor, hogy a korszak problémáit ő maga is megélte, és tudatosan vállalta egyfajta közéleti szerep kockázatait. Mint mondta, nem politikusként tekintett magára, hanem kulturális szereplőként, aki számára a pártközpontban vagy a rádióban végzett munka ugyanannak a felelősségnek egy másik formája volt.