A Forte fixírsójának feledhetetlen illata

2007 február 14-én zárt be a magyar ipar egykori büszkesége, a váci Forte-gyár, amely fogalom volt a hazai fotósok számára – nem meglepő módon, miután a cég több évtizeden át egyet jelentett az ország fotokémiai iparával. Az Anno Budapest most olyan hallgatókat keresett, és talált, akikben fontos emlékeket hagyott a Forte-képek fixírsójának illata. 

Fekete-fehér film az élet* ... Fotósok magántörténetei sorjáztak az Annóban.

A gyár története majd' száz éve kezdődött, 1922-ben, amikor a Kodak cég Duna úgy döntött, hogy a Duna közelsége és a tiszta levegő miatt Vácon építik fel magyarországi gyárát. Az üzemben 48 alkalmazottal kezdték a fotópapírgyártást, 1939-re pedig már 160 főt foglalkoztattak, és évi 800 ezer négyzetméter fotópapírt termeltek. A második világháború alatt a gyárat hadiüzemmé nyilvánították, ezért sok bombatalálat érte, és öt alkalmazott életét vesztette. Csak 1947-ben tudott újraindulni a termelés, miután a Magyar Általános Hitelbank megvásárolta a vállalatot a Kodaktól.

A gyár a termékeit az 1930-as évek közepétől exportálta a világ számos országába. 1972-ben például a fotópapír 52, a film 45 százalékát termelték külföldi piacokra; a világ 74 országába szállítottak. 1997-ben, a rendszerváltást követően pedig még mindig 50 országba adták el a Forte márkajelű termékeket.

A Forte Fotokémiai Ipar Rt. több évtizeden át szocialista vállalat volt, ez a szabadpiacon behozhatatlan hátrányt jelentett. A fototechnika fejlődésével pedig fokozatosan kihalt a filmalapú fényképezés. Bár többmilliós beruházással még átállhattak volna a színes technikára, a cég 2006-ra közel 200 milliós veszteséget termelt, melynek egyenes következménye volt a gyár bezárása.

Képek: Városi Gorillák. (A csoport hétről hétre elhagyott, romos épületekbe másznak be, és a felfedezéseiket közzéteszik az interneten.)
*Pál utcai fiúk: Másnap