A gyűlöletben egységes fundamentalisták
25/07/2023 09:30
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
Az izraeli-magyar barátságról közölt cikket a Tageszeitung, pontosabban arról szól, hogy miért kedveli egymást Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor. Főként konzervatív ideológiai nézeteikre vezeti ezt vissza Hagai Dagan izraeli filozófus.
Egyetlen rövid utalás erejéig térjünk még vissza a spanyol választások kimeneteléhez. A bécsi Der Standard a meglepetésre súlyos veszteséget elszenvedő, szélsőjobboldali Vox pártról írva úgy fogalmaz, hogy – idézem – „miként magyarországi és lengyelországi partnerpártjai is, nagyon sajátosan értelmezi a jogállamiságot”, ezen túlmenően pedig euroszkeptikus. Spanyolországban nem létezik olyan tűzfal jobbfelé, mint amilyen például Németországban elzárja az AfD-t. Néhány spanyol régióban a Néppárt együtt kormányoz a Vox-szal. A nagykoalíció elképzelhetetlen, Sanchez szocialista pártvezető pedig nem hagyná, hogy a Néppárt kisebbségi kormányt alakítson.
A szélsőjobb nyomul Európában
A CNN átfogó elemzést közöl arról, hogy mi lehet az oka a szélsőjobboldali pártok európai nyomulásának. Megjegyzem, hogy a cikk még a spanyol választási eredmények ismertté válása előtt íródott, de ettől még van benne számos, általánosabb érvényű megállapítás.
Ezek egyike a populizmushoz való eltérő viszonyulás az angolszász és a kontinentális politikai berendezkedés keretei között. Nagy-Britanniában az az egyéni kerületi választási rendszer, amelyben az akár csak relatív győzelmet arató jelölt „mindent visz”, a hagyományos nagy pártoknak kedvez, és távol tartja a parlamenttől a szélsőséges pártok jelöltjeit. Ha azonban a közhangulat szélsőséges irányba tolódik el – ez történt a Brexit esetében –, akkor a szélsőségeseket ugyan távol lehet tartani a törvényhozás házától, de a gondolataikat be kell oda engedni, legalábbis ezt tették a konzervatívok. A kontinensen a pártlistás rendszer beengedi a házba a populistákat, ám tűzfalat emel az elszigetelésük érdekében. Ez volt – néhány kivétellel, így a lengyel Jaroslaw Kaczynski és a magyar Orbán Viktor populista jellegű országátformáló tevékenységével - a hagyományosan jellemző európai képlet, amely viszont most változóban van a CNN elemzője szerint. A változás lényege abban áll, hogy a jobbközép és a szélsőjobb között egyre nagyobb az átjárás, úgymond „egyre áteresztőbb a hártya”. A szerző példaként Finnországot és Svédországot hozza fel, de kérdésesnek tartja azt is, hogyan alakulnak majd e tekintetben a dolgok Hollandiában. A cikk érvelése szerint nem csupán arról van szó, hogy a jobbközép egyre kevésbé zárkózik el attól, hogy szóba álljon a szélsőjobbal, hanem arról is, hogy ez utóbbi szalonképesebbé teszi saját retorikáját.
Példa erre a francia Marine Le Pen, aki a zavargások alatt feltűnően visszafogott volt, tartózkodott az etnikai kisebbségek elleni uszítástól, nyivánvalóan azért, mert nem csupán a szélsőjobbos hallgatóságnak akar már beszélni. További példa Giorgia Meloni olasz miniszterelnök, aki kiállt Ukrajna mellett, illetve a német AfD, amely retorikájában a hangsúlyt kezdi áthelyezni a takarékos, konzervatív költségvetési politika hirdetésére.
Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy a populizmusnak nem csupán a keresleti oldalát kell nézni, vagyis azt, hogy a gazdasági válság és a népességmozgások milyen félelmeket gerjesztenek a társadalomban, megfogalmazva a populizmus iránti igényt, hanem azt is, hogy megjelent Európában a populizmus újszerű kínálati oldala. Ennek fő jellemzője, hogy a belpolitikában kultúrharcot hirdet, miközben külföldön igyekszik a nemzetközi kötelezettségeket tiszteletben tartó, megbízható, felelősségteljes partnernek bizonyulni. A CNN értelmezésében erre mutat példát Orbán, Kaczynski és Meloni egyaránt.
"A gyűlöletben egységes fundamentalisták"
Most pedig nézzük a berlini Tageszeitung, a taz által közölt cikket Hagai Dagan izraeli filozófus és író tollából, amely „A gyűlöletben egységes fundamentalisták” címmel az izraeli-magyar barátságról, pontosabban arról szól, hogy miért kedveli egymást Benjamin Netanjahu és Orbán Viktor.
A rövid válasz Dagan szerint az, hogy azért, mert mindketten konzervatívok, tehát a másik támogatása nem csupán érdekeken, hanem ideológiai alapokon is nyugszik. E tekintetben a szerző kiemeli, hogy Izrael is hagyományosan LMBT-ellenes beállítottságú, legalábbis Tel-Avivon kívül. Kifejti, hogy a keresztények ellenségessége minden olyasmivel szemben, ami látszólag természetellenes, nem más, mint annak a tisztátalansággal és szégyenletessel szembeni megszállottságnak a továbbvitele, amiről Ezekiel zsidó próféta is írt.
Több mint harminc állam, köztük a Német Szövetségi Köztársaság csatlakozott az Egyesült Államok kezdeményezéséhez, amellyel élesen elítélték az LMBT-ellenes magyarországi törvényalkotást. Lengyelország az egyetlen európai ország, amely nem volt hajlandó erre a bírálatra. Az állásfoglalást Izrael sem írta alá, bár a Fehér Ház kifejezetten felszólította erre Jeruzsálemet. Az izraeli elutasítás oka a Jeruzsálem és Budapest közötti szoros kapcsolat volt – olvasható a taz által közölt cikkben, amely arra is kitér, hogy másfelől Magyarország az EU-n belül erőteljesen kiáll Izrael mellett, amikor elítélik annak politikáját.
Hagai Dagan szerint Izrael évtizedeken át konzervatív ország volt, a kilencvenes években azonban a társadalom nyitottabbá és felszabadultabbá vált, elsősorban Tel-Avivban. A város határain kívül viszont éppenséggel ellentétes folyamat ment végbe: megerősödtek a fundamentalista csoportok, egyes ultraortodoxok a meleg férfiak átnevelését szorgalmazták. A legutóbbi választások nyomán a szélsőségesen konzervatívok bekerültek a kormányba, ahol lehetőségük nyílik elképzeléseik megvalósítására az ország oktatási rendszerében is.
A lapszemlét, a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2023.07.25., kedd 6:00
Riporter: Kárpáti János