"A határok sérthetetlenségének vége" – szűrte le az orosz propaganda Aszad bukásából
10/12/2024 18:59
| Szerző: Nemes Gábor/Klubrádió
Aszad rendszerének bukása hatalmas stratégiai kudarc és presztízsveszteség, a diktátort hosszú éveken keresztül katonai erővel is támogató Putyinnak. Propagandistái némi kezdeti zavar után most próbálják magyarázni az orosz publikumnak, hogy mi is történt. Nemes Gábor összeállítása.
Ha a nép nem akar harcolni országáért, akkor semmilyen külső erő nem segít. Ha egy nép nem akar felelősséget vállalni magáért, nagyon furcsa ha ezt valaki más vállalja magára
– mondta az egyes számú propagandista Vlagyimir Szolovjov, aki érdekes módon arra is utal, hogy mintha a szir hadseregben az utóbbi időben háttérbe szorult volna az orosz befolyás.
Személyesen ismertem Bassar-el-Aszadot, többször is meginterjúvoltam, számomra nagyon szimpatikus volt. És egyértelmű volt, hogy nem lehet ott mindent egyben tartani, ha nem diktatórikus módszereket alkalmazol. De hát a hadsereg – milyen hadsereg volt az? Amikor még mi foglalkoztunk a hadsereggel, mi próbáltunk segiteni, az más helyzet volt. De hol vannak azok az emberek? Valahogy kegyvesztettek lettek
– mondja Szolovjov, majd felvázolja azt a bizonyos nagy stratégiai folyamatot, amely minden részleges probléma ellenére a nyugat alkonyát és Oroszország felemelkedését – főként pedig az ukrajnai háború igazolását, a határok tologatását jelenti.
Meg kell őrizni nyugalmunkat, Sziriában még számos variáció képzelhető el. Mindenesetre, amit ezek a nyugatiak a határok sérthetetlenségéről mondanak most meglehetősen furcsának tűnnek. Az izraeli és a török hadsereg is bement Sziriába. Vagyis a gyarmatosítóktól itt maradt határok és államok már elavultak – ez már a múlt. Mint ahogy a múlté a határok sérthetetlensége is. Gondolják meg: hány állam tűnt el? És nem Szíria lesz az utolsó állam, amelyik – abban a formában, ahogy eddig ismertük – eltűnik. Még sok ilyen lesz – valószinűleg Európában is. A világ hatalmas változások korába érkezett. Nekünk a reagáláshoz magunkba kell néznünk, és saját erőnkre kell támaszkodnunk. Nem lehetnek semmifajta geopolitikai illuzióink. Nem szabad ott keresni barátokat, ahol ilyet nem találunk. Sokan azt várják, hogy majd jön Trump és a barátunk lesz. Trump egyáltalán nem a barátunk –
vezeti be hallgatóságát a Kreml gondolkodásmódjába Szolovjov.
Kollégája Margarita Szimonjan pedig a „náluk odaát ugyanez történik” lemezt veszi elő.
Azt mondják nekünk: lám így végzi minden diktátor, minden diktatórikus rezsim. De hát ugyanaz folyik Dél-Koreában is, miközben senki sem mondta róluk, hogy ott diktatúra lenne. Nekünk másutt vannak feladataink: ezekkel az ukrán kecskebakokkal harcolunk. Persze nem az egész ukrán nép ilyen. De azt nem szeretném, ha Odessza mindig ezeknél az ukrán kecskéknél maradna. A győzelem mindenképpen a miénk lesz. És nekünk immár semmi közünk ahhoz a kaotikus világhoz, amely a végleg kimúlt demokrácia hullaszagától bűzlik. Mi olyan világot építünk, amilyen nekünk kell és olyan ütemben, ahogy nekünk kell. És nekünk, az itt ülőknek az a feladatunk, hogy segítsük elnökünket ennek megvalósitásában
– buzdítja propagandista társait Szimonjan.
Azért az orosz elitnek eléggé megfeküdte a gyomrát, hogy veszélybe kerültek, sőt minden bizonnyal elvesztek a sziriai katonai bázisok:
Nehéz most erről beszélni. Mindent megteszünk azért, hogy érdekeinket figyelembe vegyék. És az a benyomásom, hogy hallgatnak ránk. A legfontosabb, hogy ne tegyünk semmilyen úgynevezett jóindulatú gesztust. Ahogy ezt elődeink még a Szovjetunióban tették, amikor kivonták hadseregünket Németországból, Magyarországról és a többi országból. Keleten minden ilyen gesztust gyengeségnek minősítenek. A gyengeség megengedhetetlen. Az erő poziciójából kell tárgyalni
– mondja az egyik Duma-képviselő.
Nagyjából ugyanabban a hangnemben, ahogy Putyin is beszélt amikor 2017-ben Aleppó elfoglalása és Aszad hatalmának – ma már tudjuk – ideiglenes megmentése után felkereste szíriai csapatait és bázisukon nagy hangon kijelentette:
Ha a terroristák itt megint felütik a fejüket, akkor olyan csapást mérünk rájuk, amilyent eddig még nem láttak
– így akkor az orosz elnök.
Pedig az emigrációban élő Mihail Krutyihin, aki korábban tudósított Szíriából is, eleve nem tartotta komolynak Putyin szíriai szerepvállalását.
Ez puszta kalandorság volt, Szíriában semmilyen gazdasági érdekek nem voltak. A flotta- és légitámaszpontok sem biztosítottak komoly katonai jelenlétet a Földközi tenger térségében. Másról van szó: akkoriban, 2015-ben Putyint már nem nagyon engedték be sehová, nem nagyon akartak vele parolázni. Azzal, hogy bevitte katonáit, vele is tárgyalni kellett, amikor Szíria és a térség sorsáról volt szó. Így már úgy gondolhatta, hogy ő egy nagyhatalom vezetője, aki részt vesz a világ problémáinak megoldásában. De mindez nagyon sokba került az orosz költségvetésnek
– mondta Krutyihin.
Az ellenzéki bloggerek pedig azt kérdezik, hogy mi lesz egy meglehetősen ellenséges közegben azzal a több ezer orosz katonával, akik Sziriában vannak és akik még néhány napja is buzgón bombázták az időközben győztes felkelők állásait.
Emlékeztek, amikor Aleppó romjain ünnepeltek? Georgijev vezényelt, a putyini talpnyaló művészek mind odautaztak az orosz katonákhoz, hogy köszöntsék a győzteseket. A nagy győzelem Sziriában. Ott védték az orosz hazát. Putyin meg előttük esküdözött, hogy mi most már örökre Szíriában maradunk és mindig támogatni fogjuk Aszadot. De engem más érdekel: miért van ekkora hallgatás az ott lévő orosz katonákról? Aszadot megmentették, de az orosz katonákra magasról tesznek. Ők csak ágyutöltelékek. És már nem kellenek senkinek.
A teljes összeállítást meghallgathatják a fenti lejátszóra kattintva. Címlapi kép: Vlagyimir Szolovjov orosz propagandista egy Vlagyimir Putyinnal készített interjú során 2015-ben. Forrás: Wikipédia
2024. december 10., 18:47
Riporter: Nemes Gábor