A kozmopolita Odesszában most mindenki ukrán és minden fekete-fehér
8/06/2023 15:33
| Szerző: Klubrádió/Vikár Anna
Odessza egy igazi multikulturális hely, amiből bármikor frontváros lehet. Minden úgy van kialakítva, hogy párhuzamosan tudjon muszlim, zsidó, katolikus és orosz is lenni, mostanában viszont mindenki ukránul beszél. A kisgyermekes anyák elhagyták a várost, a férfiak egy része elment harcolni, a kívülállónak mégis békésnek és vidámnak tűnik. Zentai Péter kollégánk számolt be helyszíni élményeiről.
A korábban orosz többségű, hagyományosan sokféle etnikum lakta Odesszában a háború előtt nagyjából egymillióan éltek. A város a Fekete-tenger partján fekszik, alig ötven kilométerre olyan területektől, amelyeket az oroszok ellenőriznek és nagyjából 200 kilométerre a keddi gátrobbanás helyszínétől, Nova Kahovkától; az áradások persze ennél közelebb is elértek. Kollégánk, Zentai Péter szerda délelőtt érkezett a városba, hogy megtudja, milyenek a hétköznapok a "hátországban".
Igazi kozmopolita város, amit körbeleng a Szovjetunió lepusztultsága
Zentai már az első nap találkozott az orosz és a zsidó közösség tagjaival, sőt a muszlim közösség központjánál is járt. "Ez egy született kozmopolita hely, az ember rögtön otthon érzi magát, nekem egyből olyan volt, mintha hazatértem volna" – mesélte. "Amit az utcán látok, az keveréke New York-nak, Marseille-nek, egy picit a francia riviérának, egy kicsit párizsias, egy kicsit oroszos, egy kicsit zsidós és egy kicsit törökös. Nem viccelek" – folytatta. Közben viszont a hátsó udvarokban, meg az egészet körbelengve itt van a Szovjetunió hangulata is – írta körbe az egyveleget kollégánk. Elképesztő, hogy minden úgy van kialakítva, hogy párhuzamosan tudjon ez a város muszlim, zsidó, katolikus és orosz lenni.
Meglepő, hogy milyen széles választék van minőségi élelmiszerekből, igaz, magasak az árak a fizetésekhez képest. Minden nagyon igényes és sokkal tisztább, mint otthon. A piacon koreaiaktól a Szovjetunió összes volt tagországából származókon át mindenkivel lehetett találkozni. Mind nagy odaadással végzik a munkájukat és mind ukránul beszélnek, függetlenül attól, hogy mi az anyanyelvük. A tágabb környezetben viszont érezhető az az elhanyagoltság, a lepusztultság, ami a Szovjetuniót jellemezte, "lesújt a múlt" – magyarázta Zentai.
Bármikor frontváros lehet
Odessza egyszerre háborús és egyszerre békés és vidám. Sok katonát lehet látni a városban, de azért nem annyira, mint amit egy háborús országban feltételeznénk. Az itt élők tudják, hogy nincs messze a front, bármikor lőhetnek. Aki kívülről érkezik, annak attól függ, hogy feltűnik-e egyáltalán a háború, hogy milyen időpillanatot fog ki. Kicsit olyan lehet itt élni, mint Izraelben, ahol szinte folyamatosan tarthatnak a rakétáktól – mondta Zentai. Van egy állandó fenyegetettség, de közben élik a hétköznapi életüket.
A kisgyerekes anyák közül azért sokan elmentek vidékre a gyerekekkel, ovi nincs, az iskolában pedig egy éve nincs rendes tanítás. A város lakossága azért is csökkent, mert a férfiak közül sokan elmentek harcolni.
Nincs árnyalat a hazafias propagandában, de inkább Putyin-, mintsem oroszellenes
Odesszában most "mindenki ukrán", mindegy milyen származású. Fiatalokkal is beszélgettem, érezhető volt, hogy "nem leckét mondanak fel, amikor azt mondják, hogy minden porcikájukkal azt szeretnék, hogy Vlagyimir Putyint eltávolítsák", mert az egész világnak rossz ez a helyzet – számolt be kollégánk a tapasztalatairól. Volt olyan is, hogy 12 év körüli gyerekekkel tudott szót váltani. Érdekes élmény, hogy a háború mellékhatásaként megkomolyodnak, korábban érnek, a szüleikkel együtt követik a híreket.
A suliban most nem tanulnak oroszul, de úgy tűnt, ez nem zavarja azokat az orosz anyanyelvű gyerekeket, akikkel Zentai találkozott. Ukrán nyelven van kiírva minden – ez egyébként más városokban, egész útközben is így volt – mesélte Zentai.
Kollégánk egy szintén orosz származású jogi egyetemistával tudott mélyebben elbeszélgetni az orosz nyelv, a kultúra háttérbe szorításáról. Bár a joghallgató is úgy látja, hogy Ukrajnában most tendenciózus, árnyalatlan a hazafias propaganda, nem jelennek meg kritikus cikkek, például az ukrán hadvezetéssel kapcsolatban, szerinte "meg kell értenünk", hogy ez most olyan idő, amikor erre van szükség, ez "csak így van jól." Most egységet kell mutatniuk, és le kell leplezniük feketén-fehéren, hogy ki a jó és ki a rossz. Általában véve Putyinról beszélnek és nem "az oroszokról". A hallgató szerint nem az a cél, hogy elnyomják az orosz, vagy más, például a magyarajkú kisebbséget.
Azt érzi minden gyerek és felnőtt, hogy el akarja pusztítani (vagy legalábbis) integrálni akarja őket Putyin. Ebben a folyamatban egy "minőségi ugrás" jön létre a nemzettudatban a korábbi állapothoz képest – magyarázta kollégánk.
Ha minden fekete-fehér, akkor "Magyarország rossz"
Érezhető, hogy olyan nagy szükségük van a külföld támogatására, mint egy falat kenyérre, hogy a lelkesedést meg tudják tartani. A támogatásról szóló hírek adnak muníciót – szó szerint és átvitt értelemben – hogy tudnak nyerni – mondta Zentai. Egyszerre zajlik egy "pszichológiai propagandajáték" és egy valós háború – fogalmazott kollégánk.
Mivel "fekete-fehérként" mutatják be a szituációt, Magyarországról sarkos, negatív véleménye volt azoknak, akikkel Zentai beszélgetett, úgy gondolják, Putyin oldalán állunk. Nem alkalmas a helyzet arra, hogy árnyaltabban lássák a kérdést. "Magyarország rossz" - mondták többen is.
Kollégánk néhány nappal korábban Munkácson is járt. Kárpátaljaiakkal beszélgetve – akik sok esetben anyagilag is függnek a magyar kormánytól – az lett a benyomása, hogy felületesen átmegy a kormány "békepárti" narratívája. Többen elmondták Zentainak, hogy "békésen kellene megállítani" az orosz agressziót, arra azonban nem volt ötletük, hogy ezt hogyan lehetne megoldani. Abban viszont határozott volt az álláspontjuk, hogy meg kell akadályozni az orosz-elnök területszerzési kísérletét.
A teljes beszélgetéseket a cikkben elhelyezett lejátszókra kattintva hallgathatják meg.
2023. június 7., szerda 18:37
Műsorvezető: Szénási Sándor
2023. június 8., csütörtök, 7:19
Műsorvezetők: Herskovits Eszter és Selmeci János