A Kremlből jelentjük – Szénási Sándor jegyzete
23/03/2022 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A Kremlben Peszkovon kívül már nincs senki, Putyinon kívül persze, akiről egykori testbeszédtanára azt állítja, megőrült, mások szerint nem bolond, viszont beszéd közben a lábát rázza.
A kremlinológia legszebb napjai térnek vissza mostanság, erről győzött meg egy hazai politológus, akit a média általam felfoghatatlan okból valamiféle csúcsgurunak tekint, és nyakló nélkül idéz. A mondott úriember legutóbb azt nyilatkozta oda, hogy számításai szerint az ellenzék a választáson vagy nyer, vagy – egy másik lehetőséget tekintetbe véve – veszít.
Ezen a mondaton ugyebár csak a politológus nem tud veszíteni.
De a kremlinológia magával a Kremllel szemben is ezt a régi játékot játssza, persze kényszerűségből, ami dús táptalaja a találgatásoknak. Most például az van, hogy Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter két hete nem mutatkozik, ami az ukrán elnök tanácsadója szerint nem véletlen; mint ahogy okkal tűnt el Geraszimov vezérkari főnök; Patrusev, a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője; Bortnyikov, az FSZB igazgatója és Nariskin, a külföldi hírszerzés vezetője is. Továbbá köddé váltak még a következők: Misusztyin miniszterelnök, és Resetnyikov gazdaságfejlesztési miniszter. Egyelőre ennyi.
Elvitték őket, nekik annyi.
Maradék: Lavrov külügyminiszter és Peszkov elnöki szóvivő.
Azért ehhez hozzátehetjük, hogy Lavrov Pekingbe tartó repülőgépe a múlt héten félútról fordult vissza, a pletyka szerint Putyin rendelte haza, mert Lavrov kezdi magát önállósítani, és a főnök háta mögött egy béketervről egyeztetett volna a háború és a részvények zuhanása miatt egyre idegesebb kínaiakkal. Vagyis, a Kremlben Peszkovon kívül már nincs senki, Putyinon kívül persze, akiről egykori testbeszédtanára azt állítja, megőrült, mások szerint nem bolond, viszont beszéd közben a lábát rázza.
Annak idején a már kómában élő Brezsnyev szájáról próbált hadititkokat leolvasni az amerikai hírszerzés.
Mármost Nariskinnel az lenne a baj, hogy rosszul mérte fel az ukránok ellenállását; Bortnyikovval az, hogy az ukránok elhíresztelték, ő lenne Putyin utódja; Geraszimov a katonai csődért felel; ahogy állítólag Sojgu is; míg a legfrisebb elmélet szerint Nemzetbiztonsági Bizottság feje Patrusev egyszerűen csak hülye, dehát mindig is az volt.
Itt tartunk. Ha az előbb mondottak igazak, elég lenne a Kreml összes kapuját lezárni, a kulcsokat beledobni a Moszkva folyóba, és rögtön kitörne a világbéke.
Vagy nem.
A végén mondjunk egy tuti hírt is: távozott Oroszországból Anatolij Csubajsz, akit a média Putyin egyik leghűségesebb hívének ír le. Csubajsz a Jelcin-éra fő privatizátora volt, mondhatni szuperliberális piachívő, na meg persze egy idő után maga is oligarcha. Viszont hogy az elnök klímaügyi megbízottjaként tevékenykedve a Szovjetunió idiotizmusához vészesen közelítő Putyin-rezsim lelkes támogatója lett volna, erősen kétlem. Logikus, hogy elment.
A többiek, a hatalom ilyen-olyan kisbirtokosai nem mentek el, mind ott szomorkodnak valahol.
Szénási Sándor jegyzete a 2022. március 23-i Esti gyorsban hangzott el.
