A magyar akku - Szénási Sándor jegyzete

A külgazdasági és külkereskedelmi miniszter szerint el kell érni, hogy a magyar polgári hírszerzés legyen a legerősebb Közép-Európában. Ez szép ambíció, tekintve, hogy K-Európába Németország, Ausztria, és Lengyelország is beletartozik, egyik se kispályás ország, de hát az akarat diadala, ugye. Más kérdés, hogy mivégre is létezik ez az akarat.

A miniszter a parlament kihelyezett nemzetbiztonsági – amúgy zárt – ülésén beszélt, és azt is mondta, hogy a pandémia által különösen kiélezett globális versenyben nagy segítség, hogy nálunk az integrált külügyi irányitáshoz a beruházásösztönző ügynökség és a már említett polgári titkosszolgálat is odatartozik. Ebből azért már világosabb a fejlesztés iránya, és jogos a megkönnyebbülés, hogy kormányunk nem a nagyhatalmak űrfegyverkezési titkai között óhajt spionkodni mondjuk, ami az ambíciókba amúgy beleférne. Beleférhetne más is, például az, hogy a rettentő módon integrált külügyi vezetés időben értesüljön arról, hogy egy Kaleta nevű nagykövete gyerekpornót gyűjtöget aktívan, vagy hogy egy magyar európai parlamenti tag tiltott szexpartikon vesz részt.

Van persze pozitívum is: a korrupt Nikola Gruevszki volt macedón kormányfő elmenekítése országa büntetőhatóságai elől példás volt, a magyar titkosszolgálat úgy használta több ország felségterületét, hogy öröm volt nézni.

De térjünk vissza a globális versenyhez, illetve ahhoz, hogy országunk beruházásszerző sikeréhez a titkosszolgálat miképpen járulhatna hozzá még effektívebben. És itt, a legutóbbi beszerzéseket tekintve, van némi kételyünk.

A miniszter nemrég az elektromos autókhoz szükséges akkugyártási kapacitások bővülésével, újabb külföldi befektetők megjelenésével dicsekedett el. Joggal, azonban ez a tény még nem kövezi ki a magyar titkosszolgálat közép-európai nagyhatalmi státusához vezető utat. Ugyanis.

A Német Gazdaságkutató Intézet két évvel ezelőtti jelentése szerint az elektromos autók 11-28 százalékkal nagyobb mértékben terhelik a környezetet, mint a dízelautók, ami kizárólag az akkumulátor gyártásból eredő szén-dioxid kibocsátás miatt van igy, emellett a gyártási folyamatban extra ennyiségű vizet használnak el. Az ágazat hazai betelepítéséhez tehát elég egyetlen egy szál ügynök, aki otthon, papucsban, a saját konyhaasztalánál ülve átböngészi a híreket, hogy a talaj vízszintjét féltve most éppen melyik nyugati országból igyekeznek kigyűlölni az akkugyártókat. Ezeket aztán, persze óriási kedvezményekkel, garmadával lehet betelepíteni a környezetvédelmi ügyekben több mint megértő Magyarországra. Ügynökhálózati fejlesztésre itt nincs szükség.

Máshol talán. De mi, most, csak ennyit akartunk mondani, köszönjük hogy figyelmeztetésünkkel pénzt spórolhattunk meg drága hazánknak, és a kiadások tekintetében amúgy is aggályosan becsületes kormányunknak.

Szénási Sándor jegyzete a 2021. február 3-i Esti gyorsban hangzott el.