A Mészáros meg a disznó meg a zászló meg a vasút

Szívesen mondanám, hogy ilyen nincs. De egy országban, ahol szabályt alkotnak arról, hogy piciny, nemzeti színű zászlót kell beletűzni a disznóhúsba, minden lehetséges. És most hagyjuk is, hogy miért csak a disznóba, a libák nemzetiséget miért nem kell jelölni. Vagy – hogy idézzek egy kommentelőt – a disznóknak vajon kell-e nagyszülőig igazolást hoznia arról, hogy minden felmenőjük magyar disznó, hogy megkaphassák a zászlócskát? És vajon, akinek csak az egyik kan nagyapja magyar, a másik meg nem, az a szegény kismalac milyen zászlót kap? És azok a disznók, akik betértek a magyarságba? És nem is folytatom tovább, mert még rengeteg – teljesen lényegtelen – kérdés van Csodaországban, ahol ráérnek ilyesmikkel foglalkozni a népek.

Miközben, hogy csak az elmúlt napok híreiből tallózzunk: Mészáros Lőrinc és a királyi vő cége megszerezte a balatonfüredi vitorláskikötőt működtető céget – az még bármire jó lehet alapon, mostantól az övék.

Aztán, ezentúl az Erzsébet táborokat, amelyeket közpénzből finanszírozzák, Mészáros Lőrinc érdekeltségébe tartozó szállodákba helyezik. Vagyis az állam fizet Mészárosnak – közpénzből. És azért mondom azt, hogy Mészárosnak és nem Orbánnak, mert ezt diktálja állítólag az újságírói illem, ugyanis semmi, de semmi bizonyítékunk nincs arra, hogy Mészáros Lőrinc valójában Orbán Viktor zsebeként funkcionál, és amit bedobunk Mészáros zsebébe, az Orbán bejzliében esik ki.

Hiszen maga Mészáros jelentette ki a minap, hogy ő semmiféle üzleti kapcsolatban nem áll a miniszterelnökkel. S miután fel sem tételezhetjük, hogy a miniszterelnök hazudós emberekkel barátkozna, hát érjük be azzal, hogy Mészáros egyszerűen csak tehetséges, szorgalmas, és az is a véletlen számlájára írható, hogy éppen most vett meg egy kis zászlóműveket, ahol fogpiszkálóra ragasztják a magyar nép legfontosabb jelképét, a nemzetiszín lobogót, amelyért Petőfitől Dugovics Tituszig annyian áldozták életüket, s most aztán egy disznóba szúrják. Tudják, nem bot és vászon – hanem szépen csengő magyar forintok bizonyos Lőrinc barátnak.

Miközben Mészáros Lőrincnek arra is marad ideje, hogy felújítsa a Debrecen-Füzesabony vasútvonalat, kilométerenként 3,6 milliárdért. Igen. Egy kilométer felújítás 3.600 millió (3 600 000 000) forint. Azaz 1 méter felújítása 3,6 millió forint.

Most puhán csukjuk le a szemünket és képzeljük el, amint arannyal, gyémánttal van az az egy kilométer kirakva, mert másként miként is lehetne ennyi pénzt elverni egy vágány felújítására. Persze, ha lopnának, az egészen más lenne.

De ilyet miként feltételezhetnénk egy apostoli keresztény uralkodóról, aki ráadásul kolostorba vonult már egy ideje, még ha szép erkélyesbe is?

Ráadásul, mi köze neki Mészároshoz? Biztos drága, de legalább jól dolgozik – úgy krampácsol, mint kevesen ebben az országban. Drága, de a minőséget meg kell fizetni.

Megfizetünk érte.

Dési János jegyzete a 2020. január 13-i Esti gyorsban hangzott el.