A normális fehér ember megmondta, mi a szólásszabadság

Kevésbé informatív, inkább groteszk volt a Századvég Alapítvány hétfői konferenciája a 21. századi cenzúráról és szólásszabadságról. A résztvevők elsősorban a Facebook, egyébként tényleg meglehetősen ködös moderálási alapelveit vették össztűz alá. Kiindulópontjuk szerint a közösségi oldal alapvetően egy liberális médiavállalkozás, és ennek megfelelően is cselekszik.

G. Fodor Gábor, a 888.hu főszerkesztője és a Századvég kuratóriumi elnöke arról beszélt, veszélyben érzi a szólásszabadságot a Facebook átláthatatlan működése miatt, de előadását mintha optimistán fejezte volna be. Szerinte a nemzetállamoknak kell kezükbe venniük a közösségi média megregulázását, és megjegyezte, a Facebook csak tizenöt éves, a szabadság eszméje meg ezer.

Korszerűnek füllentett

Utána Deutsch Tamás, a Fidesz EP-képviselője lépett színpadra. Csak érintőlegesen szólt a sajtó- és szólásszabadságról. Úgy látja, a "korszerűnek füllentett" liberális eszmék hívei a szólásszabadságot ma nem az emberek elidegeníthetetlen jogának tekintik, hanem az általuk preferált politikai gondolatok érvényesítési eszközének.

Tekintettel a sajtószabadság mai magyarországi helyzetére, mondandójának egyik értelmezése az lehet, hogy a sorok között utalni akart a magyar kormány által megszállt médiapiacra.

A fideszes EP-képviselő a konferencia szűkebben vett témájánál sokkal több időt szentelt az Európai Unió keleti és nyugati tagállamai közti feszültség elemzésének. Többek közt kijelentette, a nyugatiak tagállamok nem álltak készen a 2004-es bővítésre, a keleti csatlakozók viszont igen. A politikus azonban nem igazán fejtette ki, mit ért ez alatt.

Deutsch Tamásnak mindenesetre igaza lehet. A nyugati tagállamok aligha tudták elképzelni, hogy lesz olyan ország, amelyben a miniszterelnök rokonsága és barátai juthatnak gyakorlatilag korlátlan mennyiségű EU-támogatáshoz.

Nem érti

Aztán Bayer Zsolt következett, akitől a szokásos bírálatokat kapta meg a nem fideszes média. A kormánypárti publicista – aki az utóbbi harminc évben gyakorlatilag mindig egyetértett a szélkakasként pörgő Orbán Viktorral – félelmetesnek találja azt, ahogy az ellenzéki média a Jobbikot kezeli. Szerinte a sajtónak ez a része ma homlokegyenest ellentétes álláspontot képvisel a párttal kapcsolatban, mint korábban.

A beszédeket kerekasztal-beszélgetés követte a kormánypárti média fenegyereknek beállítani próbált három megmondójával, Pozsonyi Ádámmal, Megadja Gáborral és Ambrózy Áronnal, valamint Béky Zoltán jogásszal. A résztvevők szinte egymást túllicitálva beszéltek arról, kit hányszor és miért tiltott már el bejegyzések közzétételétől a Facebook. Úgy tűnik, köztük ez a menőség mértékegysége. Pozsonyi Ádámot, a 888 egyik állandó szerzőjét például azért tiltotta le a legnagyobb közösségi oldal, mert a szoláriumozás kapcsán azt írta, nem érti, „normális fehér emberként” miért akar valaki fekete lenni. Munkatársát Megadja Gábor nyugtatta meg afelől, hogy a Facebooknak szerinte sokkal több mindent kellene elviselnie a posztolóktól, mint jelenleg. Példaként a holokauszttagadást említette, ami szerinte "infernális baromság", de szerinte ezt a mentális állapotot nem kell büntetni.

Majd Ambrózy Áron, a PestiSrácok munkatársa festette fel a közösségi média és a társadalom jövőképét. Szerinte hamarosan az emberek a kocsma előtt némán fogják inni a vodkájukat, mert a Facebook még a kikapcsolt telefonjaikon keresztül is lehallgatja majd őket.

Csak amennyire a Párt engedi

Úgy tűnt, a vicces fenegyerek pózzal a kormánypárti médiamunkások mintha valami sajátos alt-rightot akarnának itthon meghonosítani. Ehhez egyelőre az Orbán Viktor-idézetes pólók, baseballsapkák és a hanyagul szétvetett lábak szolgáltathatják a díszletet. (Az új divatkorszak alapjegyeit ezúttal Ambrózy Áronon lehetett megfigyelni.)

Szerkesztői véleményként annyit tennénk hozzá, ha kevésbé szolgaian viszonyulnának a Fideszhez és a Facebookon előadott szalonnégerezés helyett Milo Yiannopouloshoz hasonló tartalmakkal állnának elő, akár a saját szubkultúrájukon kívül is felkelthetnék az érdeklődést. A tárgyban érdemes megnézni az amerikai alt-right meghatározó alakjának Ilhan Omart kifigurázó videóit – ízléstelen, de legalább tényleg beleáll abba, amit gondol.

A különbség Milo és Pozsonyi Ádámék között az, hogy a brit származású alt-right vezér megél követőiből, míg a 888-nál, a PestiSrácoknál és a többi kormánypárti médiumnál tudják: ha hasonló vállalhatatlanságra vetemednek, könnyen a karlengető Oláh Gellért sorsára jutnak. Csak annyira fenegyerekek ugyanis, amennyire a párt kommunikációja megengedi.