A Nyugat megpróbálta elszigetelni Oroszországot, de nem sikerült
24/02/2023 08:58
Az amerikaiak és a németek az orosz támadás előtti napon már tudták, hogy támadás készülődik, miután az oroszok a vérkonzerveket felolvasztották és a rakéták betöltötték. De mit hozott ez az egy év? A Nyugat egységes, viszont a világ nagy része a semlegesség vagy éppen az oroszpártiság felé mozdult: de miért? Mi érnek a szankciók, amikor nem Orbán, hanem a New York Times értékeli azokat? Nemzetközi lapszemle.
A Nyugat megpróbálta elszigetelni Oroszországot, de ez nem sikerült – írja az ukrajnai orosz invázió első évfordulójához időzített cikkében a New York Times. A támadás megindítása után úgy nézett ki, hogy a Nyugat túlnyomó globális koalíciót hoz létre: 141 ország támogatta azt az ENSZ-dokumentumot, amelyben követelték az orosz csapatok feltétel nélküli kivonását, és csak négy ország ellenezte azt: Belarusz, Észak-Korea, Szíria és Eritrea. De a 47 tartózkodó, illetve a szavazástól távol maradó ország közt olyanok voltak, mint például India, vagy Kína. Ráadásul idővel a semlegesek közül több is Oroszország pártjára állt, míg a Moszkvát eredetileg elítélő államok közül pár a semlegesség felé mozdult el.
Mostanra világos, hogy miközben a Nyugat koalíciója figyelemre méltóan szilárd, a világ többi részét nem sikerült meggyőznie Oroszország elszigetelésének a szükségességéről. Nagyon sok ország nem egzisztenciális fenyegetésként, hanem alapvetően pusztán Európa és Amerika problémájaként tekint az orosz invázióra.
A New York Times kitér arra is, hogy a szankciók nem bizonyultak annyira pusztító erejűnek, miként azt a Nyugat remélte, számos ország ugyanis – a legnagyobb mértékben Kína és Törökország - belépett a gazdasági kapcsolatokat visszaszorítók helyére, és a háború előtti szint fölé növelte Oroszországba irányuló exportját. A lap értékelése szerint azonban hosszú távon így is van esély arra, hogy a szankciók katasztrofális hatással járjanak Oroszországra nézve.
Már most satnyulnak a külföldi beruházások, az olajkereskedelmi korlátozások a termelés visszafogására késztetik Oroszországot, a gázszállítási csővezeték-infrastruktúra Ázsia felé történő átirányítása pedig éveket igényel. A New York Times megállapítja, hogy a nyugati táboron belül most eltökélten Ukrajna mögött állnak olyan országok – köztük Németország, Franciaország, illetve Olaszország -, amelyek baráti viszonyt ápoltak Moszkvával, de a nyugati egység sem tökéletes, hiszen az Orbán Viktor vezette Magyarország kilóg az EU-országok sorából, és számos olyan uniós döntés meghozatalát késleltette, amihez egyhangú állásfoglalásra volt szükség.
A Le Monde megállapítja, hogy nyugaton Kijev megsegítését csak a kisebbség vitatja, de ez a kisebbség növekvőben van. Az egyes országokban eltérő a közhangulat: a britek ma is ugyanolyan mértékben állnak az ukránok mögött, mint egy évvel ezelőtt, ám Olaszországban például pacifista trend figyelhető meg, Szlovákiában pedig vonakodnak befogadni az ukrajnai menekülteket.
Robert Habeck német gazdasági miniszter a Frankfurter Rundschaunak elmondta: ő már az orosz támadás megindítása előtti napon tájékoztatást kapott a berlini amerikai nagykövetségtől arról, hogy másnap megkezdődik a háború. Kora este felkereste hivatalában a nagykövetség egyik diplomatája, aki átadott neki egy dossziét, amiből kiderült, hogy az éjjel egyértelműen megindul az invázió. Mik voltak ezek az egyértelmű jelek? Az egyik, hogy az oroszok felolvasztották a vérkonzerveket. Emellett a rakétavetőkben elhelyezték a rakétákat, a katonai járműveket jelzésekkel látták el, a csapatok pedig mozgásba lendültek a határ irányába. „Világossá vált, előttünk a háború – ez volt a keserű valóság” – mondja Habeck.
A Der Standardban Ido Baumnak, az izraeli Haim Striks jogi egyetem professzora azt állítja, hogy Izrael a tekintélyuralmi berendezkedés felé tart. A professzor szerint Benjamin Netanjahu alkotmányjogi reformjai jogi eszközökkel végrehajtott államcsínnyel érnek fel. Felhívja a figyelmet arra, hogy Jariv Levin igazságügyi miniszter egyik javaslata értelmében a kormánynak lehetősége nyílik bírák egyoldalú kinevezésére, beleértve a legfelső bíróság bíráit is. Egy másik pont alapján a parlament egyszerű többséggel hatályon kívül helyezhet legfelsőbb bírósági döntéseket.
Az izraeli miniszterelnök Orbán Viktort tekinti előképének – nagy különbség viszont az, hogy Izraellel ellentétben Magyarországon az EU képes bizonyos nyomásgyakorlásra, Budapestet az Unió szankciókkal sújthatja - olvasható a kommentárban, amely arra is kitér, hogy Netanjahu ugyan az izraeli közvélemény jelentős részének az ellenállásával találta magát szembe, de a tiltakozások kevéssé befolyásolták. A kormányfő folyamatosan fenyegeti az izraeli médiát az ágazat átalakításának a terveivel. Csak egy terület maradt, amelyet Netanjahu nem tudott teljes mértékben saját ellenőrzése alá vonni: a gazdaság – írja az osztrák lapban az izraeli jogászprofesszor.