A soros magyar elnökség prioritása a családpolitika lesz

Új ablakban

2023. július 05. Reggeli gyors - részlet 23.07.05. Kárpáti János lapszemléje

06:17

00:00

A tapasztalatok azt mutatják: az amerikaiak nagy mértékben hajlandóak támogatni, ha az Egyesült Államok bekapcsolódik külföldi konfliktusba, feltéve, ha nincsenek tömeges amerikai veszteségek, és ezt nem ismerik fel a Biden-kormányzat Ukrajna-politikájának a bírálói – írja Leon Hadar politikai elemző, a konzervatív Cato Intézet korábbi kutatója, a Jerusalem Post volt ENSZ-tudósítója a The National Interest – vagyis: A nemzeti érdek – című amerikai portálon megjelent vitacikkében.

Akikkel most vitába száll, azok, akik szerint az amerikai közvélemény el fog fordulni Amerika ukrajnai elköteleződésétől. Konkrétan a Benjamin Schwartz és Christopher Layne tollából a Harper’s magazinban megjelent esszére utal, amelynek címe – „Miért vagyunk ott Ukrajnában” – egyfajta analógiát sejtet a kudarcos vietnami háborúval, mert Johnson elnök „Miért vagyunk ott Vietnamban” mottójú, 1968-as beszédét idézi fel. A Harper’s szerzőpárosa szerint Washington tudatosan folytat korántsem hideg-, hanem kifejezetten forró háborút Ukrajnában, és ez ugyan úgynevezett proxiháború, vagyis Amerika mintegy „az őt képviselőkön keresztül” vívja, mégis ez a legintenzívebb, tartós katonai „gubanc” az Egyesült Államok és Oroszország versengésének csaknem nyolc évtizedes történetében. Washington veszteségeket okoz az oroszoknak, és ennek nyomán közelebb kerül a Moszkvával való közvetlen konfliktus eshetősége – állítja Schwartz és Layne.

Hadar szerint azonban ez a Vietnamra utaló történelmi analógia nem állja meg a helyét, azon egyszerű oknál fogva, hogy Amerika nincs ott harcoló csapatokkal Ukrajnában. A The National Interest szerzője elismeri: ettől még lehet amellett érvelni, hogy az Egyesült Államok hidegháború utáni Oroszország-ellenes politikája, a NATO terjeszkedése, Ukrajna támogatása váltotta ki a mostani háborút, és hogy a Kijevnek nyújtott diplomáciai, katonai és gazdasági segítség a jövőben egy ponton megteremtheti a közvetlen amerikai katonai intervenció előfeltételeit, sőt talán az Oroszországgal való közvetlen nukleáris konfliktus eshetőségét is – véli Leon Hadar.

Szerinte azonban a Biden-kormányzat bírálata inkább arra emlékeztet, ahogy 1948-ban az amerikai külpolitikai elit egyes tagjai ellenezték Harry Truman elnök döntését, amellyel elismerte Izrael államot. Azzal érveltek, hogy a zsidó állam támogatása még sokba fog kerülni Amerikának, és – bár az akkori vitát elvesztették - ebben történetesen igazuk is lett, de az elmúlt 75 év leforgása alatt Amerika soha nem sodródott bele Izrael és az arabok – illetve az Egyiptom mögött álló Moszkva – háborúiba, nem hajtott végre közvetlen intervenciót a Közel-Keleten. Ennek megfelelően szilárd is maradt az amerikai közvélemény és a Kongresszus Izrael melletti kiállása – még akkor is, amikor az olajtermelő arab államok embargó alá helyezték az Egyesült Államokat a jom-kippuri háború után.

Nem arról van tehát szó – hangsúlyozza Leon Hadar –, hogy Schwartz és Layne téved, amikor bírálja az Oroszországgal, illetve Ukrajnával kapcsolatos amerikai politikát, hanem arról, hogy Vietnammal vagy éppen Irakkal ellentétben az amerikai közvélemény és Kongresszus hajlandó felsorakozni az amerikai elköteleződés mellett, mindaddig, amíg amerikaiak nem harcolnak, illetve ameddig nincsenek nagy emberveszteségeik.

A családpolitika lesz a fő programja a magyar soros elnökségnek

A családpolitika lesz az egyik prioritása az egy év múlva – fél esztendőre – hivatalba lépő magyar EU-elnökségnek, írja az EurActiv brüsszeli uniós hírportál, és megjegyzi: a magyar elnökségre közvetlenül az európai parlamenti választások után kerül sor, és azokban a hónapokban rendszerint lanyha az uniós jogalkotás, vagyis az időszak alkalmas arra, hogy az elnökség előtérbe állítson máskor valószínűleg kevesebb figyelemre számot tartó témákat.

A magyar elnökség és az azt megelőző spanyol, illetve belga elnökség együttesen úgynevezett elnökségi triót alkot, és ennek a triónak a közös stratégiai dokumentuma szintén hangsúlyozza a demográfiai kihívások, vagyis az alacsony európai népszaporulat fontosságát, amivel – hangsúlyozza a cikk – úgy kell foglalkozni, hogy erősítsék Európa szociális dimenzióját, hatékonyan érvényesítsék az európai szociális jogokat.

 

Európai Parlament

Forrás: Flickr.com

 

Az alacsony népszaporulatra, a munkaerő szűkös voltára – írja az EurActiv – vagy a bevándorlás növelése, vagy a népszaporulat javításának családpolitikai eszközökkel történő ösztönzése lehet a válasz, utóbbit inkább az olyan jobboldali erők hangsúlyozzák, mint amilyen például a Fidesz. A családügy – olvasható a cikkben – a 27-ből már nyolc uniós tagország kormányában kapott vagy kap önálló tárcát. Lengyelországban 2015-ben a munkaügyi és szociálpolitikai minisztérium portfólióját kiegészítették a családügyekkel. Olaszországban Giorgia Meloni kormánya a családügyek, a születésügy és az egyenlő esélyek minisztériuma révén próbálja elősegíteni a népszaporulat növelését. Romániában a jobbközép kormány 2021-ban hozta létre a családügy, ifjúságügy és esélyegyenlőség minisztériumát. Görögországban a jobboldali Új Demokrácia Párt kormánya először hívott létre családügyi minisztériumot. Spanyolországban a szélsőjobboldali Vox párt sikeres szereplése valószínűsíthető a közelgő választáson, és ez a párt az egyenlőség minisztériumának az átnevezését javasolja családügyi minisztériumra.

Lengyelországban ősszel parlamenti választás és bevándorlással kapcsolatos népszavazás tartanak együtt

Végül nagyon röviden még egy EurActiv-jelentés. Eszerint a lengyel kormánypárt azt tervezi, hogy az őszi parlamenti választást népszavazással kapcsolják össze, azt a kérdést feltéve a választóknak, helyeslik-e az ország részvételét a bevándorlók elosztását célzó uniós mechanizmusban.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.