A vízi élővilág regenerációja

Új ablakban

2024. április 09. Utópia (2024. április 09., kedd 19:00)

47:30

00:00

Műsorvezetők: Neuman Gábor Szerkesztők: Lőrincz Csaba, Neuman Gábor

A HUN-REN kutatóinak új rendszerével értékelhető a vízi közösségek súlyos zavarás utáni regenerációja. A Science of The Total Environment folyóiratban megjelent tanulmány újdonsága egy olyan átfogó elméleti keret megalkotása, amely feltárja a zavarást követő helyreállás mögött álló eseményláncot, a folyamat egymást követő fázisait, és így lehetővé teszi a jelentős mértékű és súlyos zavarások következményeinek vizsgálatát – olvasható a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat oldalán.

"A természetben sokszor előfordul olyan zavarás, vagy terhelés, ami a vízi ökoszisztémát érinti" – mondta Boda Pál, a HUN-REN ÖK Makroszkopikus Vízi Gerinctelen Kutatócsoportjának vezetője, a publikáció egyik vezető szerzője. Hozzátette, az igazán nagy különbség az ökoszisztémát ért zavarások mértékében van.

Kis zavarásokról beszélünk, amikor tisztított szennyvizet vezetünk a folyó vizébe, vagy a mederben a kotrás. Ezek kis mértékben megzavarják az ökoszisztémát ugyan, de rövid időn belül helyre tud állni az élővilág. "A súlyos zavarások más kategóriát képviselnek, ilyenek a nagyon jelentős árvizek, vagy az erdőtüzek, amelyek viszonylag ritkán, egyszer-kétszer fordulnak elő egy vízi ökoszisztéma életében, és nem nagyon tudunk hatásukról, ahogy arról sem, hogy egy ilyen jelenség után hogyan tud helyreállni egy vízi ökoszisztéma" – mondta Boda.

A szakember hozzátette, arról már voltak fogalmaink, hogy milyen oszcillációs (stabilitást nem zavaró) folyamatok mennek végbe egy egy vízi környezetben zavarok nélkül, és kisebb zavarások hatása során, míg a súlyos zavarások utáni regenerációs jelenségekről – azok ritkasága miatt – eddig nem volt elmélet sem.

A 2000-ben történt tiszai ciánkatasztrófával kapcsolatban Boda elmondta, egy úgy nevezett "cianid-dugó" ment végig a folyón és annak élőlényrendszerének jelentős részét, de nem teljes egészét pusztította ki. A túlélő egyedek alapjául szolgáltak egy viszonylag gyors rekolonizációnak. A vízi flóra és fauna viszonylag hamar 1-2 éven belül helyreállt, így tartós károsodás nem keletkezett.

A 2010-es Ajkai vörösiszap-katasztrófa a Marcal nevű folyó mellékvize, a Torna-patak vízi ökoszisztémáját sokkal súlyosabban érintette az esemény, hiszen a iszap szinte teljes egészében kipusztította az élővilágot, nem, vagy alig maradt makrogerinctelen élőlény. Mire azonban a Marcalhoz elért az iszap, annyira felhigult, hogy már nem tudott teljes pusztítást végezni, maradtak a folyóban élőlények.

Ezt a terhelést 3 év alatt heverte ki a két víz, és megfigyelték, hogy teljesen más mintázattal történt meg a rekolonizáció a súlyos terhelésnek kitett Torna, és a csak részleges terhelésnek kitett Marcal esetében.

"Adataink azt mutatják, hogy a makrogerinctelen közösség egy évtizeden belül szerkezetileg és funkcionálisan is sikeresen helyreállt mind a durva, mind a finom léptékű zavarások után. Megállapítottuk, hogy a zavarás súlyossága kulcsfontosságú szerepet játszik a hosszú távú helyreállási dinamikában. Ez azt jelenti, hogy a helyreállás dinamikája és mintázata is aszerint változik, hogy a nagy intenzitású, súlyos zavarás teljesen vagy részben pusztította ki az állatvilágot".

A vizsgálat kimutatta, hogy a kezdeti helyreállási szakasz meredek volt, és a zavarás súlyosságától függetlenül 4-9 hónapig tartott. A durva léptékű zavarások valamennyi közösségi mérőszám átmeneti kilengését okozták a végső egyensúlyi értékekhez képest, ezt a jelenséget a kutatók "túllövésnek" (Overshoot) nevezik. Ezzel szemben a finom léptékű zavarás által érintett közösségeknél nem volt megfigyelhető jelentős túllövés. Ott, ahol a szennyezés teljesen elpusztította az élőlényeket, a visszatelepülési folyamat során több faj próbálta meg rekolonizálni az élőhelyeket, amelyek közül a környezet végül kiválogatta azokat, amelyek a stabilabb közösséget alkotják. "Minél súlyosabb a zavarás, annál később éri el a makrogerinctelen közösség az egyensúlyi állapotot" – magyarázta a kutató.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva, a műsor első felében hallgathatják meg. Címlapi fotó: Wikipedia