Akár húsz Orbán Viktor felemelkedésének lehetünk tanúi

Új ablakban

2021. augusztus 17. Reggeli gyors - részlet 21.08.17. Kárpáti János lapszemléje

05:35

00:00

A New York Times egyik kommentárja meglehetősen sötét képet fest a várható közeljövőről a tálibok villámgyors afganisztáni hatalomátvétele nyomán. Megszólaltatja Szaad Mohszenit, a Moby elnevezésű afgán hír- és médiavállalkozás vezetőjét, aki szerint bizonyára szorosabbá válik a kapcsolat a tálib hatalom és az Al-Kaida terrorszervezet között.

Ezen túlmenően a szomszédos Pakisztán közvetlen veszélyben van abban az értelemben, hogy az új kabuli hatalom menedéket és támogatást nyújthat a pakisztáni táliboknak – miután az afgán tálib lázadók történetesen éveken át élvezték Iszlámábád oltalmát és vendégszeretetét – legalábbis egészen addig, amíg a harcosok az afganisztáni nemzetközi koalíció erőit támadták. Lehet erre azt mondani, hogy most az égiek igazságot szolgáltatnak, és Pakisztán megkapja azt, amire rászolgált, csakhogy egy olyan országról van szó, amely becslések szerint 160 nukleáris robbanófejjel rendelkezik, és így, ha a fundamentalisták destabilizálni tudnák a rezsimet, az valóságos rémálommal érne fel.

A másik feltételezhető aggasztó következmény a New York Times szerint az, hogy az afganisztáni fejlemények nyomán újabb menekülthullám jelenhet meg Európa partjainál, és ez populista ellenhatást válthat ki. A lap egyenesen azt festi a falra – Mohszeni szavait idézve –, hogy akár „húsz Orbán Viktor felemelkedésének lehetünk szemtanúi”.

 

Kabul Fotó: MTI/EPA

 

Miért megy Lengyelország az Egyesült Államok és az Európai Unió idegeire? 

Ezt a kérdést teszi fel Therese Raphael, a Bloomberg amerikai pénzügyi hírügynökség kommentátora, akinek az írását a Washington Post is átvette. A szerző igyekszik megnyugtatni olvasóit. Azt írja, már nem könnyű összeszámolni, hányszor nyilvánították halottnak a lengyel demokráciát. Ezek a jelentések rendre túlzónak bizonyultak, Lengyelország ugyanis elég nagy, elég sokféle, elég hangos és elég szabadságszerető ahhoz, hogy ellenálljon, ha újra sötét autoriter lepellel akarják betakarni – fogalmaz Therese Raphael. Ez azonban – folytatja – nem jelenti azt, hogy nincs ok az aggodalomra. A kommentátor a populista és nativista jelzővel illeti a Varsóban kormányzó, Jog és Igazságosság elnevezésű pártot. A demokratikus normákat és az EU alapértékeit sértő bűnlajstromából kiemeli az igazságszolgáltatás függetlenségének az aláásását, valamint a szexuális kisebbségekhez tartozók jogainak a korlátozását, majd hozzáteszi: két újabb törvény további feszültséget okoz nem csak az Unióval, hanem a NATO-val is.

Az egyik ilyen törvény nehezíti a holokauszt-túlélők – illetve utódaik – számára az annak idején a nácik által Lengyelországban elrabolt javak visszaigénylését. Sok zsidó, akinek a családját meggyilkolták, vagyonát pedig elkobozták, így nem csupán jóvátételhez nem jut, de mintegy a vele történteket is letagadják. A másik törvény, amelyet a múlt héten fogadott el az alsóház, úgy változtatja meg a külföldi tulajdonlás szabályait a lengyel médiában, hogy a New York-i székhelyű Discovery társaság kénytelen lesz eladni többségi részesedését a TVN24 független hírcsatornát tulajdonló vállalkozásban.

Eddig egyértelmű volt a hierarchia, hogy az EU keleti tagállamai közül ki mennyire dobta sutba a demokratikus normákat: Magyarország volt az, ahol minden értelmes ellenkezés elbukott. Ugyanerre tart-e Lengyelország? – teszi fel a kérdést a Bloomberg kommentátora.

Elismeri, hogy a nem unióbeli médiatulajdonosok részesedését máshol, így például Ausztriában vagy Spanyolországban is korlátozzák. Csakhogy – hívja fel a figyelmet – ezekben az országokban sokszínű a médiakörnyezet, továbbá létezik valódi közszolgálati műsorszórás. A lengyel állami televízió nem ilyen, és a lengyel médiakörnyezet a TVN24 nélkül vérszegénnyé válna – írja a Bloomberg, majd hozzáteszi: az, ahogyan az Orlen állami energiavállalat rátette a kezét a Polska Press lapkiadói csoportra, meglehetősen jól mutatja, merre tart az ország.

Ennek a törvénynek az ügye azonban még nem intéződött el - jegyzi meg Therese Raphael, és lehetőséget lát arra, hogy a szöveget az ellenzéki többségű szenátusban még felvizezik. A Discovery emellett kilátásba helyezte, hogy az 1994-es beruházásvédelmi egyezmény alapján jogi útra tereli a kérdést.

A Bloomberg kommentátora szerint reményre ad okot, hogy a már oly sokszor csalódást okozó lengyel ellenzéknek ismét van komoly vezetője, a visszatért Donald Tusk korábbi miniszterelnök, az Európai Tanács volt elnöke személyében.

A mostani kormánypártot azonban nem lesz könnyű kimozdítani a hatalomból - folytatódik az írás, amely kiemeli, hogy az ügyesen megkonstruált szociális juttatások - gyermeknevelési támogatás, a nyugdíjasok helyzetének a javítása, a minimálbér emelése - mellett a populista kormánypolitika a nemzeti büszkeségre is apellál, valamint azokra a társadalmi értékekre, amelyek fontosak a vidéki választóknak.

A kommentár szerint a külföld nem végezheti el a lengyelek helyett a kormány leváltását, de az EU-nak és az Egyesült Államoknak arra kell bátorítania Lengyelországot, hogy ne kövesse Magyarország útját.

A lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.