Aki nem dolgozik, ne is igyék? - vízszegénység Magyarországon

Minél kisebb településen él valaki, annál nagyobb valószínűséggel fogja a vízszegénység sújtani. 8,5‑szer nagyobb valószínűséggel találunk vízszegénységben élő romát, mint a nem romát – ez derült ki a Víz Koalíció megrendelésére készült tanulmányból, melyet egy konferencián mutattak be a héten.  A témát Józsa Márta járta körül az Útszélen című műsorban.

Lagler Kristóf, a PAD Alapítvány munkatársa mutatta be a “Lakossági víziközmű hozzáférés társadalmi-térbeli egyenlőtlenségei Magyarországon” című,  a Víz Koalíció felkérésére készített kutatási anyagukat. Két fontos megállapítás különösen figyelemreméltó,  amely már el is vezet a környezeti esélyegyenlőség kérdéséhez:

-  Roma honfitársaink között 8,5‑szer nagyobb valószínűséggel találunk vízszegénységben élőt, mint a nem romák között.

- Ha egy négyfős háztartásnál nincs vezetékes víz, akkor ahhoz, hogy az alapszintű 30 liter/fő/ nap ivóvíz beszerzést és felhasználást biztosítsák, minimum napi félállású munkaidőt kell erre fordítani.

A tanulmány javaslatokat is megfogalmazott a döntéshozóknak:

-         A napi 30 liter/fő vízmennyiség biztosítása alapjog legyen

-         Vezessenek be országos szintű kútelzárási tilalmat

-         Magasabb vízfogyasztás esetén sávos vízdíjat alkalmazzanak

-         Támogassák államilag a szürkevíz technológia bevezetését

-         Optimalizálják a kártyás előfizetési rendszert

A helyi önkormányzatok nagyobb javaslattételi és döntési jogkört kapjanak, megfelelő pénzügyi forrásokkal alátámasztva

A panelbeszélgetésen Bari Jutka, a Zöld Jogi Platform környezeti és klíma igazságossági szakértője kiemelte, hogy az ivóvízhiány súlyos higiéniai és egészségügyi kockázatokkal jár, amelyben különösen a gyermekek és a nők veszélyeztetettek,  rámutatva a menstruációs szegénység problémájára is. Felidézte a kutatásban szereplő adatot is, amely szerint a vízhordás gyakran félállásnyi időt igényel, és sokszor kilométereket kell gyalogolni naponta.

Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem docense az önkorlátozást hozta fel: szerinte egy fenntartható társadalom az egyéni szükségletek és a közösségi jólét, luxus kombinációjával érhető el, ennek egyensúlyára épül – mindenkinek legyen víz a poharában, de nem szükséges saját medence a kertben.