Ausztrál tüzek: olyan erdők égnek le, amelyek eddig még soha
21/01/2020 14:43
| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió
Sok ökoszisztémának a tűz természetes velejárója, de most Ausztráliában nem ez a helyzet. A klímaváltozás egyrészt elősegítette a nagy tüzeket, másrészt pedig pont a klíma miatt nem tud majd regenerálódni az a növényzet, amely korábban volt – mondta az Állatbarát legutóbbi adásában a szakértő. A koalák nem halnak ki, de több faj sajnos valószínűleg igen.
Kröel-Dulay György, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, a Kísérletes vegetációökológiai kutatócsoport vezetője volt legutóbbi adásunk vendége, akivel az ausztrál tüzek hátteréről beszélgettünk.
A kutató elmondta, a tüzekre általában katasztrofális eseményként gondolunk, de sok ökoszisztémának a tűz a természetes velejárója. Hogy mi ég le, az függ a klímától. Ahol markáns száraz és nedves évszak váltja egymást, ott a nedves évszakban sok szerves anyag felhalmozódik, ami a száraz időszakban könnyen kiszárad, így hamar leég. Ilyen a mediterrán régió, Görögország, Horvátország is. Majdnem minden ökológiai rendszerben előfordulhatnak tüzek, ez alól a két véglet a kivétel: ahol egész évben nedves a klíma, és a sivatagok, ahol nincs elegendő növényzet, folyamatos növénytakaró, ami tudná vezetni a tüzet.
Azok a növények, amelyek az előbb említett rendszerekben élnek, adaptálódtak a tűzhöz, ami azt jelenti, hogy azok a növények maradnak meg, amik képesek kisarjadni a tűz után. Kröel-Dulay György elmondta, vannak olyan fenyőfajok, amelyeknek a toboza csak akkora hő hatására nyílik fel, amekkora tűzben éri a fenyőt, de ez egy nagyon speciális eset.
Az amerikai prérin 1-2 évente vannak tüzek, általában tél végén, 1-2 hónappal utána pedig már zöld az egész puszta és szinte nem is látszik, hogy tűz volt. A tűz után gyorsan kizöldülő táj félrevezető, hiszen kérdés, hogy milyen mértékben regenerálódott a korábban ott lévő növényzet, és melyek azok a fajok, amelyek úgy szaporodtak el, hogy előtte nem voltak jelen. Az eredeti növényzet helyreállása mindig hosszabb időt vesz igénybe.
Az idei tüzekben az a specialitás, hogy nagyon nagy terület ég le, és olyan ökológiai rendszerek is, amelyek akár ezer évente vagy sohasem. Ezek helyett a nagyon ritkán leégő fajok helyett a tűzhöz jobban adaptálódott fajok nőnek vissza, az eredeti növények pedig csak néhány száz év alatt vagy egyáltalán nem regenerálódnak. A kutató felhívta a figyelmet, hogy a klímaváltozás egyrészt elősegítette a nagy tüzeket, másrészt pedig pont a klíma miatt nem tud majd regenerálódni az a növényzet, amely korábban volt. Normál körülmények között 1-2 fokkal melegebb klímában ezek a fajok még eléldegélnek, de egy ilyen extrém eseménykor, amikor ekkora területen hatalmas változás történik, az utána jövő szárazabb, melegebb klímában képtelenek lesznek visszajönni.
A restaurációs ökológia ilyen helyzetekben jelenthet megoldást, de ebben a konkrét esetben nem biztos. Ennek során nem mindent hagyunk a természet folyamataira, hanem megpróbálunk beavatkozni. Persze nem kertészkedés formájában kell ezt elképzelni, hanem, hogy például elviszik az elégett fafajok magjait a leégett területekre, és ezzel segítik a regenerációt. A következő néhány év időjárásán sok múlik majd, ha száraz évek követik a tüzet, akkor ez nem lenne sikeres, hiszen akkor érdemes aktívan segíteni a regenerációt, amikor van magprodukció és nedves évek jönnek.
Kröel-Dulay György szerint a koalák állományát valóban nagyon komoly csapásként érte a tűz, de közvetlenül nem sodorta őket a kihalás szélére. Néhány száz, ezer fős állományú fajok egyedeit viszont kihalási pályára állította. Egy bizonyos fafajnak például 150 egyede él vadon, 3 kisebb állományban, űrfelvételek alapján pedig azt látták, hogy mindegyik állományát érintette a tűz. A genetikai állományuk - például botanikus kertekben - fennmarad, de vadon teljesen eltűnhet a faj.
A legtömegesebb fajok ugyan a kihalástól biztonságban vannak, de a probléma az, hogy ők az állományalkotók. Helyettük most másik faj regenerálódik, amely akár gyom, de más kontinensről behurcolt faj is lehet. Ausztrália élővilága ilyen szempontból nagyon érzékeny, az európaiak érkezése az elmúlt 200 évben nagyon komoly károkat okozott neki. A házimacska és vörös róka rovására például több tucat kis erszényes emlős kihalása írható. Az eddig is rossz helyzetre nagyon nagy csapás a mostani tűz.
Gyakori jelenség, hogy az inváziós fajok tűz után elszaporodnak. Észak-Amerikában, Kaliforniában ismert a jelenség, hogy idegen, Ázsiából származó fűfajok települtek be, amelyek a szezon elején nagy mennyiségű, összefüggő avarmennyiséget képeznek, ennek köszönhetően sokkal korábban és gyakrabban lettek tüzek, ami viszont megölte az eredetileg ott élő cserjefajokat, amelyek ehhez nem tudtak alkalmazkodni. Az inváziós fűfajok tehát befolyásolták a tűz visszatérését, intenzitását, és hogy melyik évszakban alakul ki, ami hosszútávon nagy területre kiterjedő ökoszisztéma-változáshoz vezetett.
Az ausztrál tüzeknek tudományos szempontból sok következményük lesz. Nagy energiát fektetnek majd abba, hogy megtudják, mely ökoszisztémák égtek le leginkább, mivel lehetett volna csökkenteni a kárt, felmérni az állatállományt, monitorozni, hogy hogyan tudnak visszajönni, milyen inváziós jelenségek történnek, és hogyan lehetne ebbe beavatkozni. Egy ilyen kutatás több évtizedet vesz igénybe. Ha megjönnek az esők, a regeneráció megindul, de ez rövidtávú lesz, komoly átrendeződés várható a megváltozott klíma miatt. Az első évben látott pusztulás fokozódhat a következő években. A túlgyűrűző hatás ott mutatkozik majd, hogy ha például száraz bozótos regenerálódik egy leégett nedves erdő helyett, akkor a nedves erdőkben élő fajok populációinak drasztikus csökkenése várható. Ha eddig volt 10 egységnyi nedves erdő, abból ha 3 maradt, annyival arányosan kevesebb állatot tud eltartani azokból a fajokból, amelyek csak ezeken az élőhelyeken tudnak élni – tette hozzá Kröel-Dulay György.
Az adást a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: wikimedia commons
2020. január 17., péntek 14:00
Műsorvezető: Lay Viktória
