Az állam úgy kezeli a kórházakat, mint a rossz gyerekeket, akik túl hamar költik el a zsebpénzt

Új ablakban

2022. december 16. Reggeli Gyors részlet 2022. 12. 16. Rékassy Balázs

11:57

00:00

A Reggeli Gyorsban Rékassy Balázs egészségügyi közgazdász könnyen átélhető példával illusztrálta az egészségügy helyzetét. „Ez ugyanolyan, mint a farhát vagy a benzinársapka” – ha a finanszírozás nem fedezi a valódi költségeket, akkor egy idő után anomáliák jelentkeznek.

A Népszava írta meg, hogy a kórházak idei, 60 milliárd forint körüli veszteségének csak a felét fogja kifizetni a kormány. A tartozások vállalt részét két forrásból – 19 milliárd forintot a központi költségvetésből, 11 milliárd forintot pedig a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) kasszamaradványaiból – fedezik.

Az idén összeszedett tartozás nem kiugró, körülbelül 50-60 milliárd forint gyűlik fel más években is. Az a helyzet, hogy egy-másfél hónapnyi finanszírozás hiányzik a rendszerből – magyarázta Rékassy.

 

Rékassy Balázs

 

Forrás: dhs.ap.hu

 

Már a koronavírus-járvány előtt teljesítményfinanszírozás volt, vagyis megállapították, hogy bizonyos beavatkozásokért mennyit fizet a társadalombiztosítás. Ebbe viszont eleve nem számították bele például a berendezések amortizációját, vagyis a valós költségeket nem fedezte a támogatás. Ráadásul senki nem frissítette ezt, a költségek pedig azóta még inkább elszálltak – mondta Rékassy.

Konkrét példán keresztül: ha valakinek csípőprotézisre van szüksége és sorra is kerül a várólistán, akkor magának a protézisnek az ára, több mint a fele annak a körülbelül nyolcszázezer forintnak, amit a NEAK kifizet a kórháznak. Közben ebből a pénzből ki kell jöjjön az orvos, a műtős, a nővér bére, a műtő használata és a villanyszámla is. Így természetes, hogy a kórházak adósságot termelnek.

Ehhez képest ugyanez a beavatkozás a magánegészségügyben, körülbelül 2-2,5 millió forintba kerülne. Persze, nem lehet egy az egyben összevetni a költségeket a közegészségügyével, mivel ott magasabbak a bérek, vagy például szükség van marketingköltésekre is, de a két szám összehasonlításából mégis következtethetünk arra, hogy mennyire eltérnek a valós költségek a megállapított támogatásoktól.

Rékassy szerint sokáig jó volt a politikának a teljesítményfinanszírozás: „Ha nem fizetem ki a valós költségeket, majd év végén, ha szépen könyörögsz, jófiú vagy és betartod a szabályokat, akkor majd pótolom zsebből ezeket a kiadásokat. Ez olyan, mint egy családban a rossz gyerek, aki mindig többet költ, mint a zsebpénze és az anyuka a végén megszánja.” Ez nem megoldás.

Így azt sem lehet eldönteni, hogy melyik az az intézmény, ahol esetleg tényleg rosszul gazdálkodik a menedzsment, és melyik az, ahol egyszerűen eleve olyan szerkezeti problémák vannak, amik nehezítik a feladatot. Például rosszabb állapotúak az épületek, az eszközök vagy olyan páciensekkel foglalkoznak, akiket mindenki más továbbküldött.

Drasztikusan alulfinanszírozott az ágazat, Magyarországon a GDP 5-5,5 százalékát költi az állam az egészségügyre, Nyugat-Európában ez általában 8 százelék. A tartozások minden évben újratermelődnek, és az sem szokatlan, hogy ezeknek a teljes körű konszolidációja elmarad az év végén. Ugyanakkor egyre nehezebb megszervezni a betegek ellátását, egyre túlterheltebbek az intézmények, és valljuk be, egyre több egészségügyi dolgozó megy át a magánszektorba – mondta Rékassy. Mivel a rezsiszámlákat és a béreket mindenképpen ki kell fizetni, hiszen ezek nélkül megállna az ellátás, a hiányt így a beszállítók szokták először megérezni. Arra lehet számítani, hogy valamilyen alkut ki kell majd alakítani az egyébként jellemzően kisvállalkozó beszállítókkal.

A teljes beszélgetést a fenti lejátszókra kattintva hallgathatják meg.