Az EU királycsinálója lehet Meloni
4/06/2024 09:30
| Szerző: Kárpáti János/Klubrádió
| Szerkesztő: Lőrincz Csaba
A Guardian szerint nem tudni, hogy az olasz miniszterelnök, akinek az EP-választást követően várhatóan növekszik a befolyása, a jobbközép vagy a szélsőjobb felé akar-e mozdulni.
Az Európai Unió lehetséges királycsinálójaként mutatja be a londoni Guardian Giorgia Melonit, az átfogó EU-tisztújításhoz az erőviszonyokat meghatározó európai parlamenti választások küszöbén. Hozzáteszi azonban: egyelőre nem világos, hogy az olasz miniszterelnök a jobbközép vagy a szélsőjobb felé akar-e mozdulni.
A cikk felidézi, hogy amikor Melonit 2022 októberében kormányfővé választották, személye rémálomnak tűnt Brüsszelben, hiszen az Olasz Fivérek elnevezésű, neofasiszta gyökerű párt élén éveken át arról szónokolt, hogy az euró rabszolgává tesz, hogy az Európai Bizottság hitelcápa. „Bontsuk le ezt az EU-t” – követelte 2019-ben az Egyesült Államokban, az Orbán Viktor munkásságát figyelemmel követő magyar fülek számára is jól ismert, konzervatív CPAC rendezvényén. A Guardian is megemlíti a magyar kormányfőt, olyan összefüggésben, hogy Meloni hivatalba lépését Európa-szerte üdvözölték a szélsőjobboldali pártok, azt várván tőle, hogy csatlakozni fog az Orbánhoz hasonló politikusokhoz a brüsszeli bürokrácia elleni ütközetben. Miután azonban bevonult a Chigi palotába, általános meglepetésre nem így tett, hanem építő szellemű európainak bizonyult, legalábbis a felszínen, részben azért, mert Olaszországnak szüksége van a COVID utáni helyreállítást szolgáló eurómilliárdokra, részben pedig azért, mert Meloni hosszabb távon gondolkodik.
A Guardian kitér arra, hogy a mostani EP-választás nyomán alighanem lényegesen több nemzeti konzervatív, illetve szélsőjobboldali képviselő lesz, így Meloninak tovább nőhet a befolyása. Jelenleg udvarol neki mind a feltörekvő – ámde megosztott – szélsőjobb, mind pedig Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság jobbközép irányzathoz tartozó elnöke. Meloni nyíltan beszél arról, hogy új összetételű többséget akar felépíteni az Európai Parlamentben. Azzal, hogy támogatja Ukrajnát, világosan megkülönbözteti magát az olyan, hagyományosan Moszkva-barát szélsőjobbosoktól, mint Marine Le Pen – írja a londoni liberális lap, majd azt is Meloni érdeméül hozza fel, hogy „felbecsülhetetlen értékű” segítséget nyújtott ahhoz, hogy Magyarországot „a fedélzeten tartsák”. A Guardian itt a nyugati sajtó egyik kedvenc kifejezését használva „Orbán-suttogónak” nevezi Melonit, vagyis olyasvalakinek, aki szót tud érteni a magyar miniszterelnökkel.
Von der Leyen azt hangoztatja, hogy együtt tud működni Melonival, ám ezért bírálatokat kap a szocialistáktól, liberálisoktól és zöldektől, akik attól tartanak, hogy Meloni követelné a klímavédelmi intézkedések felvizezését, és ezért támogatásuk megvonásával fenyegetik von de Leyent. De nem csak az eddigi bizottsági elnök áll választási kényszer előtt, hanem az olasz kormányfő is, hiszen ő, miközben az európai porondon tiszteletet vívott ki magának, a hazai politikában kultúrharcot folytat, a független újságírás, az azonos nemű párok gyermeknevelése, általában az LMBT-jogok ellen. A Guardian idéz egy uniós diplomatát, aki úgy fogalmazott, hogy Meloni pragmatistának mutathatja ugyan magát, de valójában meggyőződéses keményjobbos politikus.
A Néppárt számára csak az lehet partner, aki Ukrajna és a jogállam pártján áll
Ide kapcsolódik, hogy a Frankfurter Rundschau arról közöl véleménykörképet, hol húzódik az a bizonyos tűzfal, amit Markus Söder bajor politikus követelt korábban a szélsőjobb elszigetelése érdekében. Manfred Weber, az Európai Néppárt frontembere szerint a jobbközép pártcsalád számára az lehet partner, aki Európa, Ukrajna és a jogállam mellett áll. Ebből következően Weber számára kizárt az együttműködés a Fidesszel.
Nem tudni, mi lehetne az elfogadható végkimenetel Ukrajnában, illetve Gázában
Joe Bidennek Amerika két legproblémásabb szövetségesével van dolga Izraelben és Ukrajnában – írja elemzésében a New York Times. A cikk szerzője a közös pontot abban látja, hogy az elnök mindkét országnak támogatást ígért úgymond mindaddig, amíg az szükséges, de a háború most mindkét esetben kritikus fordulóponthoz közelít. Nem világos Washingtonban, hogy mi lehetne az elfogadható végkimenetel Ukrajnában, illetve Gázában. Ukrajna hivatalosan még mindig a totális győzelemről beszél, Oroszország kiűzéséről minden egyes elfoglalt négyzetcentiméterről, Izrael pedig ma is a Hamász teljes felszámolását hirdeti. Az Egyesült Államok számára azonban mindkét célkitűzés egyre irreálisabbnak látszik. Biden így most válságmenedzselést folytat, bár nem tud arra választ adni, pontosan miként fejeződhetnek be ezek a háborúk. Figyelemre méltó, hogy a New York Times Aaron David Millert, a kőkonzervatív Carnegie Alapítvány vezető elemzőjét idézi, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy Washingtont sem Ukrajna, sem Izrael iránt nem köti szerződéses szövetségesi kötelezettség.
A teljes lapszemlét a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2024.06.04., kedd 6:00
Riporter: Kárpáti János