Az ideális szakítás

A műsor első felében egy ritkán játszott, de annál különlegesebb Molnár Ferenc darabba csöppenhetnek a hallgatók. A Belvárosi Színházban bemutatott Riviéra rendezője a Kossuth- és Jászai Mari-díjas Benedek Miklós és Schruff Milán, a darab Mischje volt a Művészbejáró vendége.

Misch, a minden női szívet megdobogtató kereskedősegéd éjszakai kirakatrendezésre készül a világvárosi áruház ruhaosztályán. A viaszbabák elegáns nagyestélyiket és szmokingokat kapnak, ez illik a dél-franciaországi Riviéra miliőjéhez. Munkáját és nyugalmát csak az zavarja meg, hogy Casella, az áruház Amerikát is megjárt mérhetetlenül gazdag tulajdonosa - aki nem mellesleg Misch gyerekkori barátja - szemet vet szerelmére, a kesztyűosztályon dolgozó Lujzára. A sikertelen segéd és a sikeres multimilliomos konfliktusa feléled, amikor Casella magával hívja az elbűvölő szépségű lányt az igazi Riviérára…

Az érzékeny lelkű író, aki az emberi jellem nagy ismerője volt, kevésbé ismert darabjában ismét összetett figurákat jelenít meg: a nők által körülrajongott kispolgárt, a szép és nagyravágyó eladólányt és az elegáns, gazdag bankigazgatót. Hármójuk sorsát Molnár a tőle megszokott eleganciával és humorral szővi egybe. Ebben a hangulatban keresik a választ a szereplők arra, hogy a szerelem kiválthatja-e a jólét és a fényes karrier utáni vágyódást, hogy elég-e esténként hideget enni a kisvendéglőben az Operabál pompája és fényűzése helyett.

„Olyan, mint a vajas kenyér. Csodálatos. Molnár ilyen, jól ropog.”- fogalmazott Benedek Miklós rendező. Nem habkönnyű sütemény, finom, egyszerű, és ropogós. A darab érdekessége, hogy nem lehet eldönteni, hogy naturális vagy szürreális. Hiszen a helyszín nagyon érdekes álomszerű keretet ad, de maga a történet, az emberi érzelmek nagyon nyersek. A Riviéra nem egy térdcsapkodós bohózat, inkább egy mosolyogtató vígjáték, amiben komoly csata folyik a pénzről, szerelemről, és a szereplőknek rá kell jönniük arra, hogy az ember soha nem érhet el olyan életszínvonalat, mint amilyet szeretne.

Forrás: Belvárosi Színház, főszerepben: Kovács Patrícia - Luisa , Schruff Milán - Misch, Szabó Kimmel Tamás - Casella

 

A műsor második felében Peremartoni Krisztina színész került fókuszba, aki sikeres életet feladva, böröndjét összepakolva elindult világot látni. A belső vágy, hogy megismerje magát a sztárszerep alatt - ez volt, ami hajtotta a Jászai Mari-díjas színésznőt arra, hogy a világ végére utazzon. 17 éve hagyta el Magyarországot, azóta 52 országban járt. Azóta volt eladó egy könyvesboltban, tanított jógát, nyitott saját színészstúdiót, amit végül bezárt, mert nem akart attól is pénzt kérni, akinek nincs tehetsége. Játszott ugyan kaliforniai színházakban, de idővel eldöntötte, hogy nem folytatja.

„Az egész élettel így vagyok, élményként akarom élni.” – fogalmaz Peremartoni Krisztina, aki egy kis táskával szokott utazni, amiben csak ágyneműhuzata van és a fogkeféje.

 Peremartoni Krisztina / Fotó: Szkárossy Zsuzsa

 

Végül az észak-amerikai indiánok közt talált közösségre. „Általuk találtam haza Amerikában. Időbe tellett, mire megérkeztem. Az indiánoktól tanultam meg azt is: a félelem a veszteségérzetből fakad, a szabadság pedig a félelem legyőzéséről szól, és rendre virrad a gödör alján is” –  tette hozzá. Manapság fordít, kislányra vigyáz, visszament a könyvesboltba, mentora régi tanítványainak, idén pedig egy szerepre is hazatér.

Címlapi kép: Wikipedia.