Az utolsó május elseje – Rózsa Péter jegyzete

Jövőre lehet, már nem lesz május 1. A Fidesz majd úgy módosítja az időszámítást, hogy ez a nap kimaradjon. Nem tiltja be a munka ünnepét, csak a körülmények megváltozására hivatkozva az nem jelenik meg a naptárban – megszöktetik az évet és punktum. Akkor az ellenzéknek – ha még lesz egyáltalán – annyi lehetősége sem marad, hogy valamit elmondjon a NER-el szembeni politikai elképzeléseiről, mint idén.

A Fidesz ezt a napot nem ünnepli, márpedig, mint tudjuk, a haza nem lehet ellenzékben, csak kormányon, és ha a kormány nem ünnepel akkor a haza sem. Egyszerű. Egyébként szerintem tiszta véletlen, hogy már idén nem így alakult. Ha a fővárosi piacigazgatóság korábban kapcsol, és már decemberben megtiltotta volna a vásárcsarnokokban a politizálást, a kormány is időben léphetett volna.

Valamiért lassabban járt az igazgatók agya, mint az átlagos NER-beli ügymenet szokott, ahol ami ma egy törvényjavaslat az holnap már kétharmaddal elfogadott jogszabály és – mondom – punktum. Vita nincs, politizálás sincs, csak ott és akkor, ahol és amikor arra a magasságosok engedélyt adnak. Különben az én agyam is lelassult, mert csak most kapcsoltam, mit is jelent valójában a Tilos az „A”. Minden tilos, ami A-val kezdőik, hiszen a politizálás, a társadalmi vita, az állampolgári részvétel, a demokratikus minimum stb. mind a-val kezdődik, ha akarom.

A vásárcsarnokokban a jövőben tehát azért nem lehet majd megtartani az eddig szokásos baráti, csevegős, közös reggeliket, mert ott beszélgetnek az emberek, s ha beszélgetnek, mindjárt politikai témákat vehetnek elő, ami kész katasztrófa, így az EU-s és az őszi önkormányzati választások előtt.

Eddig csak Kövér Lászlótól és a hozzá hasonló felfuvalkodott hatalombitorlóktól szoktuk meg, hogy kisajátítják maguknak a politizálás, a közéletiség jogát, és egészen meg vannak sértődve, ha azt látják, ezt civilek, egyáltalán rajtuk kívül bárki más teszi. Azt szokták mondani a fideszesek, hogy a civileket senki sem választotta meg, márpedig akkor ne politizáljanak. Ez a sajátos fogalomszűkítés gyűrűzött egészen a vásárcsarnokok igazgatóinak agyáig és okozott ott jelentős területvesztést, aminek következtében a beszélgető emberek puszta látványa is sikítófrászt vált ki náluk, amire azonnal betiltják az „A”-t. Így nem lehet baj – gondolják.

Jövőre ezt a kormány nagyon fogja értékelni, s ezen felbuzdulva tilthatja majd be magát a május 1-jét. Amúgy is ez olyan balos szemfényvesztés, ideje már a múltat végképp eltörölni. Apropó múlt, ez a hátunk mögött lévő csaknem kilenc év is igen tetemes. Talán megérett az ideje ennek is, nem?