Az utolsó vacsora - Kárpáti János jegyzete

Jórészt veszélyérzetről, félelemről szólnak ezek a napok, és arról, hogy a járvány leküzdéséhez most az emberektől való fizikai elzárkózáson keresztül vezet az út. Ha jót akarsz magadnak és embertársaidnak, akkor elkerülsz mindenkit. Magadba fordulsz, félrevonulsz, és nem nyújtasz kezet senkinek. Abszurd és életidegen, minden reflexünknek ellentmondó állítás, normális ember összes porcikája tiltakozik ellene, mégis el kell ismerni, hogy az adott helyzetben még mindig ez a legkevésbé rossz választás. A vírus csak rossz válaszokat enged, ezek közül kell választani.

Egyébként Nagycsütörtök este van, a keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora estéje, amikor Jézus elbúcsúzott tanítványaitól. Maga a vacsora minden bizonnyal a zsidó tradíciók szerinti széder esti lakoma volt, ami általában annak felidézésére ad alkalmat, hogy a nép az egyiptomi szolgalétből kilépve a szabadság bizonytalanságát választotta. Ősi emlékünnepek keretezik életünket, de ezekre az évezredek során olyan szokások rakódtak, amelyeknek kizárólag az a szerepük, hogy kellemesebbé tegyék napjainkat. És most a vírus kibillent bennünket ezeknek a szokásoknak a kerékvágásából. Ha ez ellen kapálózunk, a vírus győz. Legyünk ravaszabbak nála, és egy időre mondjunk le arról, ami csak ront a helyzeten.

Kárpáti János jegyzete a 2020. április 9-i Esti gyorsban hangzott el.