Azt csinálnak a pénzünkkel, amit akarnak

A német közszolgálati televízió érdekes módon nem arra szakosodott, hogy milliárdszám csalja el az adófizetők pénzét és juttassa jelentős részt abba a zsebbe, amit az egyszerűség kedvéért Mészáros Lőrincnek hívnak – miközben persze tudjuk, hogy a pénztár gazdája azért mégsem a kiváló képességű gázszerelő.

Szóval, a német ARD egy elég alaposnak tűnő beszámolót közölt arról, hogy milyen visszaélések folynak a nemzetközi súlyemelő szövetségnél. Millió dollárok, megvesztegetett doppingellenőrök és a többi. Természetesen az ártatlanság vélelme még egy súlyemelőt is megillet – ne törjünk elhamarkodottan pálcát felettük. Lehet, hogy minden a legnagyobb rendben, csak éppen igaztalanul vádolnak régi motorosokat. Mondanám, hogy majd meglátjuk.

De azért ne feledjük, nemcsak Magyarországon üti fel a fejét a korrupció időnként, hanem az olimpiai mozgalom nemes eszméje mögött is rendszeresen felsejlik, hogy egyesek miként markolnak bele a kasszába – miként hagyják magukat megvesztegetni – majd általában csak annyi dolog történik, hogy egy év múlva még nagyobb ajándékokkal – khhm – kell kedveskedni a NOB derék tagjainak, hogy tudják, hová kell a következő olimpiát szervezni. Hasonlóan a nemzetközi fociszövetségekhez. Hát van ilyen, édes istenem, két gól között eltűnik pár százezer dollár. Mi van abban? Csak zörögjön az a háló.

Persze, ha a magyar foci kicsit elmaradozott a világ élvonalától – hogy így fogalmazzunk – azért a pénzek újraelosztásában igencsak jól áll. Kedvencem a Felcsút és vidéke, ahová a pénzt be kell fizetni, ha egy jó kis állami megrendelésre vágysz, vagy csak a felsőbbség jóindulatát szeretnéd megvásárolni. Bizonyíték persze erre sincs, éppen úgy, mint a súlyemelő szövetség gyanús ügyeire. Az meg bizonyítéknak azért kevés, hogy tessék összevetni a Felcsútra befizetők listáját mondjuk a nagy állami megrendelésekkel büszkélkedőékkel. Nyilván vannak efféle véletlenek.

A minap szemtanúja voltam a Facebookon egy tanulságos vitának. Valaki szóvá tette, hogy milyen az már, hogy az utánpótlás nevelésre szakosodott Felcsút most Ukrajnából vett egy elég közepes játékost, havi hárommilliós fizetéssel. Erre a főkegyúr egy igen derék módon fizetett tótumfaktuma azt felelte, hogy elmúltak azok az idők, amikor egy magáncégnek dirigálni lehetett – ők azt csinálnak a pénzükkel, amit akarnak.

És praktikusan ennek a tótumfaktumnak igaza van, tényleg azt csinálnak, amit akarnak – annyi kiegészítéssel, hogy az a mi pénzünk. Volt. Végül is a zsebtolvaj, vagy az útonálló is visszavághat azzal, hogy ő aztán azt tesz a pénzével, amit csak akar, amit útonállás vagy zsebtolvajlás útján szerzett meg. Mi a különbség? Hogy egy kétkezi zsebtolvaj vagy útonálló, de még egy Csák Máté sem tudna annyi „saját pénzt” összeszedni, mint ezek itt két perc alatt.

Miközben Varju Lászlót mindjárt megbüntetik, mert pár biztonsági őr elverte, a hátán ugrált majd kihajította a tévéből, a közszolgálatinak hazudott propagandatévéből rendületlen tolják ki a pénzeket, ahogy a fociból, a mátrai erőműből, az Andrássy út palotáiból, a vidéki kastélyokból, a fegyverbeszerzésekből, az elrabolt Balaton-partból, a felesleges építkezésekből és sorolhatnánk napestig.

A lopás hatalma. Lopnak reggel, délben, este – s nyilván éjszaka sincs leállás. Báró Mészáros címerében egy a polgár zsebében turkáló kéz látható, rajta József nádor pecsétgyűrűje, amit már jó ideje adományozott oda a főkegyúr az ő kedvenc aladárjának.

Dési János jegyzete az Esti gyors 2020. január 6-ai, hétfő adásában hangzott el.