Belövés – Szénási Sándor jegyzete

Július 22-én az oroszok addig nem látott csapást mértek Odessza történelmi városközpontjára. A városvezetés szerint 29 műemléket ért támadás, közöttük a Jézus Színeváltozása Katedrálist, amelynek elpusztult az oltára, és körülötte a rotundában minden. Korábban, június 20-án három múzeumot bombáztak az oroszok, az régészeti, a tengeri és az irodalmi múzeumot. Mindegyik műemlék viseli a Kék Pajzs jelet, ami az 1954-es hágai konvenció alapján kötelező védettséget jelent háborús konfliktusok esetén is, sőt, akkor a leginkább, támadásuk háborús bűnnek számít az ENSZ BT 2017-es döntése szerint, amit Oroszország, mint a BT állandó tagja is aláírt. 

De hát mit számít egy papír? Amerikai adatok szerint az oroszok eddig 500 ukrán kegyhelyet, egyházi iskolát lőttek szét, a többségük ortodox templom volt, márpedig az ortodoxia állítólag Putyin hite is, de mit számít a hit? Pedig a Jézus Színeváltozása Katedrális nem a független ukrán egyházhoz, hanem a moszkvai patriarchátus által felügyelt ukrán ortodoxiához tartozik. De ez sem fontos. Moszkva kiadott egy közleményt, miszerint a katedrálist maga az ostoba, ügyetlen ukrán légvédelem bántalmazta, a precíziós orosz fegyverek, de főleg a mögöttük álló mélységes orosz értéktisztelet és a túlcsorduló istenhit kizárja a szándékosságot. Ezt ugyan senki sem hiszi el, Moszkva a legkevésbé, de mit számít ez is ?

A Medúza nevű független orosz hírportál írja, hogy az odesszai katedrális egyidős Odesszával, vagyis az oroszok 1794-ben kezdték építeni Francesco Frapolli olasz mester tervei alapján, és amikor elkészült, az birodalom egyik legnagyobb istentiszteleti helyének számított. Egy Sztálin nevű esztéta azonban úgy ítélte meg, hogy a templom építészetileg „értéktelen” , és 1936-ban lebontatta. Az ikonokat, a márványdíszeket a bontás előtt elvitték, ma sem tudni, hol lehetnek. Talán egy vezető elvtárs dácsáját ékesítették valaha. Tudják, hogy van ez. Az irodában Lenin képe, otthon az Istenszülő Anyáé. Valamelyik majd csak bejön.

Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a szovjet peresztrojka, tehát a birodalmi hanyattesés kezdeti stádiumában megjelent egy plakát, amely Maria Alekszandrovna Uljanovát, Lenin édesszülőjét ábrázolta, ezzel a felirattal: „A forradalmárok anyja”. Vagyis egy magasabb nívón megtörtént a szintézis a két vallás, az ortodoxia és a kommunizmus között, ahol Maria (bizony, ez volt e neve! Véletlen?) nemcsak Lenin/Jézusnak adott életet, hanem az összes forradalmának, aki valaha az Auróra nevet a szájára vette, és ez azért nem semmi.

A lényeg, hogy a Szovjetunió feloszlatása, az Oroszországtól való könnytelen búcsú után az ukránok úgy döntöttek: felépítik a templomot újra, és ez 2005-re meg is történt. És ki szentelte fel 2010-ben? Igen, ötös, leülhetsz, maga Kirill pátriárka lóbálta Odesszában a füstölőt, de mit számít a hű Kirill ügynök is, ha Putyin épp forgatni akarja az ujját az ukránok sebében?

Ami az önsorsrontó, ügyetlen ukránokról szóló orosz blablát illeti, az UNESCO épp ebben a hónapban adott ki egy újabb közleményt a háborúban elpusztított vagy megsérült ukrán műemlékekről. Ezeknek a száma tavaly ilyenkor 150 volt, most közelíti a háromszázat.

Sztálinnak hamarosan be kell érnie a dettó szépen csillogó bronzéremmel. Mert azért Putyin mellett Mao is dobogós.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2023. július 26-i adásában hangzott el. Címlapi kép: MTI/EPA/Igor Tkacsenko