Botyinki - Szénási Sándor jegyzete

A Kreml harcol. Ezt Putyin szóvivője mondta, a BBC szerint némi sóhajjal, jelezvén, hogy kutya kemény küzdelemről van szó, dehát az orosz elnököt nem puha nyírfácskából faragták, hanem kőkemény szibériai vörösfenyőből, nem fog ki rajta ez az izé, ez a dolog.

A dolog, mint kiderült, nem más mint az állami statisztikai hivatalnak, a Roszstat-nak a jelentése. Eszerint a családok egyharmada nem engedheti meg magának, hogy személyenként és évente két pár cipőt vegyen. Dimitrij Peszkov ezen ámult el, erre mondta, hogy a Kreml küszködik az adat megértésével. Miért pont cipők? Miért pont egyharmad? Honnan vannak ezek a számok? - fakadt ki a szóvivő, akinek azzal is szembe kellett néznie, hogy a nem kormánytávoli stasztikai hivatal szerint a családok fele sosem nyaral, a vidéki Oroszország háztartásainak 38 százalékában nincs beltéri wc, sokaknak okoz gondot, hogy egy héten egynél többször jussanak húshoz, vagy halhoz, és 53 százalék képtelen váratlan kiadásokat fizetni. Ez a szám 2016-ban még 44 százalék volt, s bár más mutatók közül több javult, az életszínvonal folyamatos esése nyilvánvaló. A szóvivő azonban ámul és irritált.

Hol vannak az égnek emelt büszke tekintetek a Krím bevétele után? Hol van a Szíriában szerzett hadi dicsőség mámora? Miért fakult ki a putyini kacsintás, hogy mi oroszok még az amerikai elnököt is a markunkban tartjuk? Miért kezdik az emberek a földre szegezni a tekintetüket, konkrétan arra a rohadt, többéves, széttaposott cipőre, amikor lebeghetnének is az új, a nagyhatalmi státusért harcoló, hatalmas öklű Oroszország valóságában? - kérdezi a sértett Kreml.

Nincs válasz. De az világos, hogy ez a nép már megint nem érdemel meg minket.

Szénási Sándor jegyzet a 2019. április 4-i Esti gyorsban hangzott el.