Bűn és bűnhődés egykor és ma
27/11/2021 16:37
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A bűnügyi történet befogadóra gyakorolt hatásától a párkapcsolati vétkekig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is megvizsgáltuk, hogy a bűn vagy a bűnüldözés érdekli-e jobban a krimi rajongókat.
Több évforduló is előkerült a 159. epizódban. De két születésnappal kezdtünk. Méghozzá abból a fajtából, amit nem ünneplünk meg. 1897-ben Charlie Luciano, 1946-ban Ted Bundy látta meg a napvilágot november 24-én. Hogy ki és miért válik híressé, azt mostanában már egyre nehezebb követni, de tény, hogy a bűnözők ikonikus alakká válásában ugyanakkora szerepe van maguknak a figuráknak, a médiának, és persze a hírekre vágyó közönségnek.
Theodore Robert 'Ted' Bundy az Egyesült Államok leghírhedtebb sorozatgyilkosa. Brutalitása ellenére általában művelt és vonzó férfiként írták le barátai és ismerősei. Feltehetően ez az ellentmondás sarkallt többeket arra, hogy tanulmányokat, könyveket írjanak róla, nemrégen pedig egy játékfilmben is bemutassák a történetét. Hasonló popkulturális sikereket ért el Charlie „Lucky” Luciano is, akinek az alakja nem egy filmben, sorozatban, vagy szépirodalmi műben feltűnt. A korabeli híradásokon túl persze. Az eredetileg szicíliai születésű maffiózó a Time magazin szerint egyike volt a 20. század húsz legnagyobb lángelméjének.
Az adás első beszélgetésében arról is szó volt, hogy mióta olvassák nagy tömegek szűnni nem akaró érdeklődéssel a bűnügyi történeteket. Kálai Sándor, a Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékének oktatója elmondta, eleinte az újságok hasábjain megjelenő rendőrségi történetek keltették fel az olvasók érdeklődését. Ezt követte a szépirodalom, amelyben szintén új fordulat volt, hogy már nem csak a bűnüldözők szempontjából ábrázolták az eseményeket, hanem az elkövetőkéből is.
Az olvasók bűnesetek leírásával és megjelentetésével való szórakoztatása a 18. században azonban még csak a jogászi szakma tájékoztatásának melléktermékeként jelent meg.
Az úgynevezett pitaval irodalmi műfaj érdekes bűnesetek, illetve téves büntetőbírósági ítéletek leírásának gyűjteménye. A virágkora: a 19. században és a 20. század elején volt. Az eredete azonban régebbre nyúlik vissza. Az elnevezése François Gayot de Pitaval francia ügyvéd nevéből származik, aki összeállított egy gyűjteményt érdekes bűnesetekből; a sorozat kötetei 1734 és 1743 között jelentek meg. Gyűjteményének kettős célja volt: egyrészt szakirodalomként szolgálni jogászoknak, másrészt a nagyközönséget szórakoztatni.
Az elmúlt évszázadokban pedig végigkísérhettük a műfaj szépirodalmi oldalának fejlődését, átalakulását. Legyen az a legklasszikusabb Agatha Christie regény vagy egy dán misztikussorozat. Mindenki megtalálja a maga zsánerét, akit egy kicsit is érdekel a krimi. Nos, úgy tűnik, egy kicsit mindenkit. Sőt, a legtöbb embert nagyon is. Hogy miért vágyunk a sokszor hátborzongató történeteket elolvasni, a hírekben meghallgatni, filmen, vagy éppen színházban megnézni, erre kerestük a választ a folytatásban. Végh József kriminálpszichológus elmondta, részben tesztelni akarjuk a saját „jóságunkat”, részben szüksége van az idegrendszerünknek erre a fajta stimulálásra. Többek között az is kiderült a beszélgetésből, milyen hatással van a befogadóra, ha olvas egy krimit, vagy ha filmen látja.
Persze koronként és kultúránként eltérő, hogy egy krimi mennyire érdekli, vagy zaklatja fel az olvasóját, ahogy az is időről időre változik, hogy egyáltalán mi számít bűncselekménynek. Mi az, ami mára vétekké szelídült, esetleg teljesen elveszítette bűnös jellegét.
A válás például az egyház szemében mai is bűn – esetektől függően persze. A középkorban már voltak ugyan bontóperek, de általában olyan bizarr tárgyalótermi jeleneteket idézett elő, mint a férfi nemzőképesség, vagy a női szüzesség nyilvános ellenőrzése. Az 1900-as évek elején még elenyésző volt a válni szándékozók száma. Az 1920-as évek első felében a házasságoknak már átlagosan 10-11 százaléka bomlott fel válás következtében. És hogy ugorjunk egy nagyot, 2010-ben ez az arány már 46 százalék. És hogy miért éppen a válás irányába kanyarodott a műsor? Amint az adás elején kiderült, több dátumhoz is kötődnek témáink. 1995-ben ezen a napon népszavazást tartottak a katolikus Írországban arról, hogy az alkotmányból töröljék Európában utolsóként a válás tilalmát. Az írek szűk – 50,28 százalékos – többséggel megszavazták a válás lehetőségét. Az adás utolsó interjújában a párkapcsolati stabilitásáról volt szó többek között. Pilinszki Attila, mediátor elmondta, a vallás mellett a társadalmi nyomás még szerepet játszhat abban, hogy két ember a kétségei ellenére együtt maradjon, de ez földrajzi területenként eltérő. A beszélgetésben szó esett a konfliktuskezelési módszerekről, így a családterápiáról és a mediációról is.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2021.11.24., szerda 15:00
Szerkesztő/Műsorvezető: Timár Ágnes