Bunsen-lámpa – Józsa Márta jegyzete
16/07/2023 15:45
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Nézegetem a távozótanár-számlálót, mert van ilyen lista, elérhető az interneten, akik ott szerepelnek, már biztos nem lesznek jelen a tíz, meg húsz éves osztálytalálkozókon. Meg az ötven éveseken sem, ahol már nagymamák és nagypapák emlegetik nebulókorukat. Nem adnak neki szerenádot, nem emlegetik évtizedekig egy-egy bakiját, vagy kedvességét, vagy szigorát, vagy kedvenc mondását. Nem írják meg alakjukat legtehetségesebb diákjaik regényben, és nem fogják megmagyarázni kedvenc diákjaiknak, hogy kövessék őket a katedrán.
Azt remélem, hogy a következő mondatok mindenkinek ismerősek lesznek: "Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette, mondom: pont háromnegyed egykor, épp abban a diadalmas minutumban megpendült a szomszéd ház udvarán egy zongora-verkli, s ezzel minden komolyságnak vége szakadt."
Így kezdődik a Pál utcai fiúk, ugye. Azt iskola nosztalgikus emlékétől azoknak is nehéz megszabadulniuk, akik nem éppen az első padsorokban stréberkedtek, és nagyon sokaknak az osztályukban eltöltött évek leghosszabb és legmeghatározóbb szocializációs élményük. Mondjuk aki nem dolgozott egy munkahelyen nyolc évig egyfolytában, annak a nyolc általános az az időt, amit a legtöbb emberrel együtt töltött. Beleértve a tanárokat, akikkel sokan több időt töltöttek adott időszakban, mint a szüleikkel.
Erről beszélek, amikor nézegetem a távozótanár-számlálót, mert van ilyen lista, elérhető az interneten, akik ott szerepelnek, már biztos nem lesznek jelen a tíz, meg húsz éves osztálytalálkozókon. Meg az ötven éveseken sem, ahol már nagymamák és nagypapák emlegetik nebulókorukat. Nem adnak neki szerenádot, nem emlegetik évtizedekig egy-egy bakiját, vagy kedvességét, vagy szigorát, vagy kedvenc mondását. Nem írják meg alakjukat legtehetségesebb diákjaik regényben, és nem fogják megmagyarázni kedvenc diákjaiknak, hogy kövessék őket a katedrán. Ennyi. A lista napról napra bővül, de higgyünk a kormánynak: itt aztán nincs semmi látnivaló. Ahogy a többi NER-árva: mondjuk az ápolók, a bölcsődei dolgozók, a szegények és a róluk gondoskodni próbáló szociális munkások környékén sincs semmi, de semmi kormányzati teendő. Punktum.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2023. július 13-i adásában hangzott el.
