Ceglédi inverz kabrióról, Bata Éva csaposságról mesélt

Vagány, vagabund, napsugaras lány. Bata Éva volt már Júlia a Vígszínház színpadán, kiábrándult feleség a BÚÉK című játékfilmben, a tévénézők pedig kocsmárosnéként ismerhetik egy tévésorozatból (színészi jelenléte kultikus hellyé tette a település kocsmáját, ahol a jeleneteit forgatták). És ezzel csak néhány szerepét említettük. Sokszínű tehetség, aki nem csupán szerepeivel van jelen, de az életét is intenzíven szereti megélni. Vígszínházi pályakezdése, első sikerei és a nagy főszerepek után, 3 éve úgy döntött, szabadúszóként folytatja, szabadon gondolkodik a felkérésekről, legyen az filmes vagy színházi lehetőség. Óriási kockázatvállalás, de pontosan mérlegelt. Még azt is elhatározta, hogy ha a színészi vonal nem folytatható, akkor ténylegesen is beáll, akár csaposnak is. "Hajlamos vagyok túlagyalni, túlgondolkodni a dolgokat, miközben valójában nagyon érzelmes és ösztönös vagyok. Ha nem érzem magam kellő biztonságban, akkor menekülök a racionalitásba, holott valójában egy érzelmi kalandor vagyok. Ezek a megismerések azért nem mindig örömteliek!"

Még kecskeméti középiskolásként, már a 16. születésnapján azon fantáziálgatott a barátnőjével, hogy fogja őt még rendezni Alföldi. Ez aztán igen hamar megadatott. Már főiskolásként dolgozhatott vele, később a Vígszínházban és mostanában a legkülönbözőbb teátrumokban. Mert legjelesebb művészszínházainktól az alternatív kis játszóhelyekig Bata Évával (és Alföldi Róbert rendezéseivel) szinte mindenhol találkozhat a színházba járó közönség.

A Világtalálkozó másik vendége, Ceglédi Zoltán így rakta össze az elmúlt 40 évét: "Eredetileg jogász lennék. Igazából meg politikai elemző, publicista, vendégfellépő a Dumaszínházban. Kommunikációs szakember; ennyi év után már ezt is ide merem tenni."

Legendás gyerekkorát így idézi: „Még a nyolcvanas évek elején költöztünk Tompára. Anyukám ekkor még huszonéves, apám épp csak harminc. És hát meglehetősen csórók. Volt egy szakadt Skodánk, amolyan inverz kabrió – nem a teteje volt nyitott, hanem az alja, a rozsdás lyukak miatt. Ha belement egy pocsolyába, a sár felcsapódott apukám nadrágszárára. Édesanyám a tanácsnál dolgozott, utána kiment a paradicsomföldre apámmal, hogy legyen valami plusz, jussunk egyről a kettőre, illetve legyen miből megvenni a VHS-lejátszót Bécsben, ahová kibuszoznak. Anyu aztán évtizedeken keresztül hajnalban kel, átzötyög a busszal a szomszéd faluba, ahol a munkahelye van, majd késő délután ugyanez visszafelé. Nyilván, megcsinálom majd én is, így is, a szüleimhez hasonlóan megfeszülve, magamat ledarálva, de igen, lesz nekem “hagyományos” családom" - prognosztizálta a következő 40 évét több interjúban is.

Ceglédi Zoltán bár hivatását tekintve politikai elemző, viszont az élet minden területén elemez. Képes a postalábából kivett reklámcédulát és a reggeli kávéját is kielemezni. "Én az elemzéseimben mindig keresem a szabályszerűségeket, de az elemzés tele van érzelemmel is. Ugyanakkor a politikai elemzés a pillanat művészete."

Adásunk visszahallgatható és vissza is nézhető YouTube csatornánkon. Feliratkozott már rá?