Egy kínai, egy arab, két indiai, meg a Guy Fawkes-sör – Szénási Sándor jegyzete
21/07/2023 18:03
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
York napsütése Szénási Sándor rosszkedvének telét tündöklő nyárrá változtatta át.
Van az úgy néha, hogy a sors kiengedi az embert a turistacsapdából, és valami "igaziélet"-szerűségbe keveredik, elmerül a helyiek tengerében, beleiszik a sörükbe stb. Ez most kétszer történt meg velem, július elején, először az angliai Durham-en, aztán nem kevésbé angol Yorkban: diplomaosztás folyt mind a két helyen, a katedrálisokban a végzősök hálaadó misén vettek részt, az atyák – mármint azok, akik elfelejtettek asztalt foglalni, udvarias, és könyörtelen csatákat vívtak az éttermi helyekért, és végül idegenekhez is hajlandók voltak odaülni. Az angol középosztály kétféle arcát mutatta: Durhamban olyan rosszul öltözöttnek mutatkozott, amilyennek csak bírt, mutatván, mibe volt neki a gyerek életkezdése, Yorkban viszont az 1930-as évek naftalinszagát árasztotta, de hát York maga a múlt, a középkor pezsgő szelleme, hiába létezik csak 1963 óta az itteni egyetem.
Mert hát Durham 1832 óta tagja a Szentháromságnak, akkor csatlakozott – hatszáz év után(!) – Cambridge-hez és Oxfordhoz. Egyébként Yorkhoz hasonlóan public research egyetem, vagyis az oktatás mellett a tudományos kutatás a fő profilja. Kétszer volt az év egyeteme – érdekes módon ezt címet újságoktól kapta, először a Sunday Times-tól, aztán a Sunday Times-tól és a Times-tól a legjobb sportegyetem címet. 2018-ban tüntették ki a kiváló egyetemeknek létesített Queen's Anniversary Prize-díjjal, oktatatói közül többen tagjai a Royal Society-nak, a British Academy-nek, a Royal Society of Edinburgh-nek stb. A QS University Ranking's szerint a 78. a világrangsorban, tehát híres, előkelő.
Ahogy York is, a maga 162. helyével, a Quacquarelli Symond's londoni minősítő szerint.
Mégis veszélyben van mind a kettő.
A Yorki egyetem bevétele 2021-22-ben elérte a 459 millió fontot, ebből 80 millió volt adomány, és szerződéses, tehát céges kifizetés, a kiadásai viszont jóval meghaladták az 500 milliót. A lyukak betömködése folyamatos. A helyzet ugyanis az, hogy az angol középosztály, az, amelynek tagjai olyan megkönnyebbülten parádéztak Durham és York régi terein, már nem nagyon bírja fizetni az oktatási költségeket, és egyre kevesebb gyereket irat be az egyetemekre. Ezeknek a csődje tehát egészen biztos lenne, ha nem állna helyt 20-25%-ban a több mint fizetőképes kínai, arab, orosz, török, és bizony egyre nagyobb mértékben az indiai középosztály. ( létszámukat tekintve nyugodtan megjósolhatjuk, hogy az indiai lesz az új kínai a szigetországban és a kontinensen is.) Az angol középosztály így velük keveredve issza a pubban a Guy Fawkes sört, mert hát a nagy puskapor-összeesküvő yorki születésű, naná, hogy egy ale is őrzi az emlékét. Bár a kínai, indiai szülőknek ez mindegy. Mégis nagyon fontosak ők, mert nélkülük az angol egyetemi kutatórendszer már szétesett volna, bár így is megérzik azt, hogy a Brexittel ostoba módon megfosztották magukat a kelet-európai diákoktól. York hiányzó százmilliója az ő hiányuk fontban pontosan kiszámolva.
Az már a közelgő baj előjele volt, hogy a durhami egyetem a tízes években adományt fogadott el az iráni kormánytól, Kuvaittól, a British American Tobaccotól, és más tuti helyektől. Szemlesütve ugyan, de tétovázás nélkül.
Viszont az egyetemek könyörtelenül üldöznek mindenféle megkülönböztetést, faji alapú ítélkezést. Minden cinizmus nélkül: az angol középosztályi gőg valaha volt ormai enélkül ma már csak romok lennének. A nemi, vallási, szexuális, faji tolerancia, a diverzitás maga a túlélés.
Megfontolásra ajánlom a magyar ugaron is.
Szénási Sándor jegyzete a 2023. július 21-i Esti gyorsban hangzott el.
