Egy kis bordélytörténet
25/06/2019 11:14
| Szerző: Klubrádió
Az ókori Rómában a prostituáltak színe még a zöld volt, csak később váltottak vörösre. Mégis az a szerelem, a szenvedély színe.
Hogyan alakultak ki a vörös lámpás házak, és miért pont vörösek azok a lámpák? Mikor hogyan űzték a legősibb mesterséget? A legendák közül most ennek jártunk utána az ötösben Szécsényi Mihály történész, levéltárossal.
Nézzük először azt, ami nem igaz. Az egyik elmélet szerint azért használták a kéjnők a vörös lámpát, mert a vörös fény jótékonyan elfedte a a bőrhibákat, egyenetlenségeket, kevésbé látszottak a fekélyek, kelések, amelyek bizony elég gyakran jelentkeztek a hölgyeknél. Nos, ez tévedés.
A vörös a szeretet, a szenvedély színe volt, de például az ókori Rómában a prostituáltak színe a zöld volt. A keresztények természetesen nem nézték jó szemmel a „szakmát”, bűnös cselekedetnek tartották, amivel a nők foglalkoztak, ám később valamennyire mégis csak el kellett viselniük. A Jelenések könyvében például van egy babiloni parázna, aki egy vörös fenevadon ül, sőt maga is vörösbe van öltözve. Így lett ez a szín egyfajta figyelmeztetés. A középkorban a prostituáltaknak vörös sapkát kellett viselniük, de később is valamiféle megkülönböztető ruházatban kellett járniuk.
Létrejöttek a nagyobb városokban a bordélyok, amelyek komoly bevételt hoztak a településeknek. Aztán ezek egyebek között a nagy szifiliszjárványok következtében el is tűntek.
Az újkorban megváltozott a szolgáltatás, vendégfogadókhoz, kocsmákhoz kötődött. Pesten 1848 körül mintegy 600 kocsma működött, legalább 20-30-ban dolgoztak prostituáltak. S hogy a leendő vendégek lássák, ott kínálnak valamit, hát lámpákkal jelölték meg az épületeket. A vörös lámpa tehát úgy 150 évvel ezelőtt terjedt el.
A bordélyokat, kocsmákat rendszeresen ellenőrizték, és nem csak a hatóságok, hanem akár a féltékeny feleségek, vagy szigorú szülők is, ez újabb változást hozott. Már csak azért is, mert így elég drága volt a szolgáltatás, osztozni kellett a ház tulajdonosával.
Kezdett terjedni a titkolt, utcai prostitúció, ami hozta magával a garniszállók igényét, ahol a pároktól nem kérdeztek semmit. Feljegyzések szerint volt olyan szálló, ahol átlagban csak minden 203.napon jelent meg egy „rendes” vendég, aki tényleg azért érkezett, hogy az egész éjszakát ott töltse, mégpedig pihenéssel.
Az interjút a fenti „lejátszás” ikonra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay.
2019.06.25.
Műsorvezető: Bódy Gergő
