Egy valóságos rendszerváltás története
10/05/2021 08:57
| Szerző: Klubrádió/K.K.
Csak az a rendszer tud fennmaradni, amelynek igazi társadalmi háttere van. Mielőtt a mai magyar helyzetre gondolna bárki is, érdemes tisztázni: az októberi forradalomról lesz szó.
Lenin 1916-ban még úgy vélte, hogy a forradalmat ő már nem éri meg, a következő év meghozta azt. A történelemben mindent az előzményekből érdemes levezetni – mondta Krausz Tamás, az ELTE professzor emeritusa, aki Szovjet thermidor címmel írt könyvet. A thermidor kifejezés a francia forradalom óta ismert világszerte, körülbelül azt jelenti, hogy a hőség hónapja. Szabad a pálya című műsorunkban Csunderlik Péter, a Politikatörténeti Intézet munkatársa kérdezte egykori tanárát, és a beszélgetésben számos olyan megállapítás, gondolat, vélemény is előkerült, amely akár a mai magyar viszonyokra is illik, legalábbis – jó értelemben véve - áthallásos.
Oroszországban még 1905-ben kezdődött egy forradalmi folyamat, amelyet a műsort hallgatva 1927-ig követhetünk. A történész szemével nézve az eseményeket megállapítható, hogy nem a bolsevikok csináltak forradalmat, hanem a forradalom „termelte ki” a bolsevikokat. Menjünk sorjában. 1905-ben már megmutatkozott egy viszonylag jelentős tömeg, amely elégedetlen volt a feudálkapitalizmussal, de ezt a tömeget még el lehetett hallgattatni. ’17 februárjára már tízmilliósra gyarapodott ez a tömeg, októberre pedig radikalizálódott. Azt lehet mondani, hogy a nép megdöntötte a kapitalizmust. Ilyenre Nyugat-Európában nem igazán volt példa. Parasztok, munkások fogtak össze, nagyon vékony volt a polgári réteg, mondhatni, hogy gyenge volt a kapitalizmus, ezért robbanhatott ki Oroszországban a forradalom. Üzemi bizottságok, szovjetek, szakszervezetek alakultak, megkezdődött a magánvagyon társadalmasítása. Krausz Tamás hangsúlyozta, hogy nem államosításról, hanem társadalmasításról volt szó.
Egy kis kitérő
Itt a beszélgetésben jött egy kis kitérő, legalábbis időben. A mai Magyarországon sincs erős polgári réteg, ezért jöhetett létre egy hibrid rezsim, amely félig autokratikus, kiszolgálja a nemzetközi tőkét, de ez utóbbit nacionalista szlogenekkel leplezi. Krausz Tamás szerint ez bele volt kódolva magyar rendszerváltásba, nem történhetett volna másképp a történelmi példákból ítélve.
Kell egy hatalom
De vissza Oroszországhoz, és vissza az időben. Az első világháború vége felé tartunk, éhínség van, szegénység, közeleg a polgárháború. Az embereket mozgatni, irányítani kell, tehát kell egy hatalom. A bolsevikok tudják, hogy mit akarnak, tudják, hol élnek. Sztálin, eredeti grúz nevén Ioszeb Dzsugasvili, aki később lép igazán színre a párt első embereként (1922-ben), jól ismeri a hatalmas országot, annyi helyen volt már száműzetésben, hogy voltak tapasztalatai. Korábban Lenint állítólag a németek támogatták, de dokumentumok szerint a Nyugat a polgárháborúban a fehéreket segítette, feltehetően azért, mert Oroszország megosztása, vagy ha úgy tetszik felosztása régi, talán még Bismarck német kancellár idejéből származó terv volt.
A bolsevikok egyebek között ezért tudtak olyan szerepben feltűnni, mint a haza védelmezői. Lenin, mint gyakorlatias politikus lassan megpróbálta visszaépíteni a kapitalizmust „államkapitalizmus” formájában. Róla úgy tartják, hogy nem egy kitalált ideológiához próbálta igazítani a politikáját, hanem a valóságból, a gyakorlati tapasztalatokból indul ki, és azokhoz gyártott ideológiát. Volt azonban két óriási probléma. Az egyik az éhínség, a másik az írástudatlanság – emlékeztetett Krausz Tamás. A korábbi proletariátus egy része hatalomba került, a másik része pedig lázadni kezdett. Így a hatalom kezdte elveszíteni társadalmi bázisát. Márpedig csak olyan rendszer képes fennmaradni, amely mögött szilárd társadalmi háttér áll. Az ellenállás jelképes bázisa Kronstadt lett, sokaknak elegük lett a hadikommunizmusból. Matrózlázadás tört ki 1921 tavaszán. A Petropavlovszk, a Szevasztopol és a Reszpublika sorhajó matrózai az 1917-es hagyománynak megfelelően a megmozdulás élére álltak. Abban reménykedtek, hogy 1917-hez hasonlóan sikerül maguk mögé állítani a hadsereget. A Petropavlovszk legénysége határozatot készített, melyet a helyőrség és a város nagygyűlésén el is fogadtak. A határozat az alábbi követeléseket tartalmazta:
· Titkos szavazással újraválasztandó szovjetek,
· Sajtó- és szólásszabadság,
· A "szocialista pártok letartóztatott tagjainak" szabadon bocsátása,
· A börtönökbe és koncentrációs táborokba zártak ügyeinek felülvizsgálata,
· A paraszti földművelés és állattartás szabadsága.
A hatalom először a félelem jeleit mutatta, az épp akkor ülésező X. pártkongresszus több tagja is elindult a helyszínre, sőt Trockij hadügyi népbiztos is Petrográdra utazott. Aztán mégis az erőszak mellett döntöttek, villámgyorsan leverték a felkelést Kamenyev és Tuhacsevszkij vezetésével.
Borotvaélen táncolt a politikai elit. Sztálin, aki a NEP, azaz Új Gazdaságpolitika feltétlen híve és hirdetője volt, 1927-re irányt váltott. Azt tudjuk, hogy mi következett utána.
Amennyiben kedve van a műsor meghallgatásához, a fenti lejátszóra kattintva megteheti. Kiemelt kép: Wikimedia Commons
2021.05.07. 21:00
Műsorvezető: Csunderlik Péter
